Szőcs Levente (szerk.): Anna. Asszonysors a XX. században (Székelyudvarhely, 2015)
Hát Annuska néni, maga egyedül él odahaza? - kérdezgették az ismerősök. Bajból elég vagyok magamnak én is, gondoltam, de aztán az uramtól örökölt házat eladtam, me vót kérője, s felköltöztem, már a ’yo-es évek végin, a szép új blokkba, a városi kényelembe. A párt gondoskodott rólam: nem kellett tüzelőért, vízért dideregni; olajat, cukrot, kenyeret, makarónit kaptam tiketre, amennyi járt a rációra - s hallgattam, s dógoztam az épülő hazáért. Életembe egyszer hibáztam, s azért erőssen megbűnhődtem. Lehetett volna boldogabb életet élni, de réjám, s még biztos, hogy sok száz vagy ezer fehérnépre ezt rótta a Fennvaló, vagy ahogy mostanába mondják, a Sors. Most már nyugdíjas vagyok. Hallgatom a rádiót, nézem a tévét; né, épp most mondják, hogy nagy cirkusz van Temesváron s Bukarestbe - úgy látszik, van, akinek ez az élet se tetszik -, de én már csak nyugalomra vágyok. De ha tehetném az egészet elölről kezdeném... 26
