Szőcs Levente (szerk.): Anna. Asszonysors a XX. században (Székelyudvarhely, 2015)

tett közzé és végezte el mentalitás- és szövegvizsgálatát. 2008- ban a kalotaszegi (Magyarvista) András Erzsi Erdei önéletrajzi vonatkozású írásaiból Ambrus Judit szerkesztett kötetet Kedvemre való, hogy meséljek címmel, 2012-ben pedig Ozsváth Imola a mezőköbölkúti Nagy Julianna önéletírását és egyéb írásait Miért nem lettem költő? címmel tette közzé. Mindkét esetben a forrásanyagot egy-egy hosszabb lélegzetű tanulmány kíséri, mely az életpálya sorsfordulóit és fordulópontjait, valamint az írásnak a személy életében betöltött szerepét részletes elemzés alá veti.

A szövegkiadás mellett, ezzel párhuzamosan az élettörténetek feldolgozására és a női életsorsok értelmezésére is sor került. Nagy Ilona és Verebélyi Kincső egy-egy tanulmányban azt vizsgálta, hogy a női önéletírásokban milyen közös vonások, milyen életvezetési stratégiák és mentalitások fedezhetők fel. Elemzéseik azt mutatják, hogy a női önéletrajzok leginkább szenvedéstörténetek, melyek egy sor sikertelen kitörési kísérletet tesznek láthatóvá (Nagy 1982: 8-10.; Verebélyi 2000: 134-163.). Nagy Anna a többnyire paraszti származású városi házicseléd-társadalom felépítését, feladatkörét, közösségi megítélését és életútjának alakulását elemzi 13 élettörténet alapján (Nagy 1999: 121-139.). Ozsváth Imola egy halmágyi naiv festő (Ozsváth 2015: 31-118.), Demeter Annamária egy csíkborzsovai szövőnő (Demeter 2005: 209-253.) élettörténetét rögzítette és elemezte, Szőcs Levente pedig egy gyergyócsomafalvi asszony élettörténetének elemzését végezte el (Szőcs 2010: 669-679.).

Keszeg Vilmos önálló kötetben elemezte egy mezőségi (Detrehemtelep) asszony levelezését (Keszeg 1996), elvégezte egy mészkői asszony teljes irattárának felmérését és megvizsgálta az