Zepeczáner Jenő (szerk.): A Székelyudvarhelyi Múzeum (Székelyudvarhely, 1978)
székelyudvarhelyi református kollégium 1797-ben készült leitáéa közel ezer tárgyból álló múzeális gyűjteményt vesz számba, melyből az első tárgyak már 1772-től az iskola tulajdonában voltak. Ezt, a hazánkban egyik első ilyen jellegű gyűjteményt, tekinthetjük a mai Múzeum elődjének. A kezdetben lassan gyarapodó gyűjteményt érzékeny veszteség éri az 1848-as forradalmat követő katonai megszállás alatt, az első és második világháború is megtizedeli anyagát, a kollégium lelkes tanárai és tanulói munkája nyomán aizonban egyre gazdagabb, szebb lesz. A múlt század végén Solymossy Endre történelemtanár gyarapítja új tárgyakkal, ásatást is végez az oklándi „Kunhalmoknál“ és a Budváron. 1906-tól kezdődően ötven évig Haáz Ferenc Rezső rajztanár gondozza és gyarapítja a gyűjteményt, adományokból összegyűjtve a ma is meglévő néprajzi tárgyak döntő többségét, megteremtve az ezerkétszáz bokályból és kályhacsempéböl álló kerámia-gyűjteményt. A legtöbb faragott fatárgy, bútor, hímestojás, lőporszaru már 1914 előtt a kollégium birtokában volt, sok céhtörténeti tárggyal együtt. A gyűjtemény 1949-ben önálló Múzeum rangjára emelkedett, majd külön épületbe költözött. 1955-től kezdődően tizennyolc tervszerű ásatással a paleolitikumtól a XIII. századig minden nagyobb történelmi kort átfogó gazdag régészeti gyűjtemény jött létre, mely azt bizonyítja, hogy a Hargita nyugati lejtőin, a Nagykükiillö és a Homoródok völgyében minden korban létezett emberi élet. A néprajzi és a régészeti gyűjteményeken kívül értékes helytörténeti, éremtani, természetrajzi és képzőművészeti anyagot őriz a Múzeum. 1868-ban Fekete Sámuel numizmatikai gyűjteményt adományoz, amely olyan ritkaságokat tartalmaz mint a Koson-aranyak, római köztársaság- és császárság kori ezüstök, ógörög és bizánci, Árpád-házi, valamint XVI—XVII. századi erdélyi érmek. A közelmúltban Bányai János adományozza kőzet, kövület-, és ásvány gyűjtemény ét, növénygyűjteményével, háromezer kötetes természetrajzi szakkönyvtárával, megteremtve a természetrajzi részleg alapjait, amely magába foglalja Kováts Lajos madárgyűjteményét, Nyárádi Erasmus Gyula és Pap Samu 5
