Demeter István - Miklós Zoltán: Nyikó menti díszített tetőcserepek. Építészeti sajátosságok a Fehér-Nyikó-völgyében (Székelyudvarhely, 2005)
Termelési folyamat
Termelési folyamat A cserepek széles körben való elterjedése egy hosszas folyamatnak bizonyult. Kezdeti szakaszban, amikor csak az egyházi építmények, nemesi kúriák és városi épületek igényelték az újszerű tetőfedő anyagot, az előállító műhelyek is csekély létszámmal működtek. A technológia ismerete mellett még számos más kedvező feltétel is szükséges volt a gyártási folyamat sikeres kimenetele érdekében. Elsősorban is csak olyan helyen lehetett minőségi (tartós) cserepet előállítani, ahol erre alkalmas agyagréteget találtak. Valóban a zsindelykészítés is helyhez kötött volt, hiszen a hegyvidéki települések mestereinek munkakörét képezte, a cserépvetést pedig az előzőnél szélesebb körben is lehetett volna gyakorolni. Mindezek ellenére, a szállítás nagymértékben megnehezítette az utóbbi anyag nagyobb területre való eljuttatását. A cserepek súlyuk és sérülékenységük miatt, kevésbé voltak alkalmasak szállításra. A tetőcserepek meghonosodása, és az ezeket gyártó kézművesek számának rohamos növekedése egy szorosan összefüggő folyamatnak az eredménye. Pontosabban nem csak arról beszélhetünk, hogy a termelés ütemének növelése által már ki tudták elégíteni a fokozódó keresletet, hanem azzal is számolni kell, hogy pontosan a kereslet motiválta a széles körű cserépgyártást, s - a más munkakörökből való áttérés útján - a készítők számának növekedését. A művelet gyors elsajátítását növelte az a tény is, hogy maga az előállítás nem igényelt különösebb szakértelmet. Lényegében a nyersanyag előkészítésében, majd később az égetési eljárásban volt szükség tapasztalt cserépvetőre, az előállítás többi mozzanata rutinos fizikai munkának bizonyult.38 A megélhetési gondokkal küszködő falusi családokból egyre többen választották ezt a mesterséget. A köztudatban a cserépvetést végző személyek foglalkozásköre sosem vált egyenrangúvá a famegmunkálás vagy a korongolás mesterségével. Ennek legfőbb oka az, hogy a cserépgyártók már eleve a társadalmi hierarchia alsóbb szintjéről kerültek ki. A források mindig is igyekeztek hangsúlyozni, hogy a vagyontalan, föld nélküli családok tagjai sajátították el ezt a mesterséget.39 A tűzrendészed előírások, va38 Az agyag formába való öntését sokszor nők vagy gyerekek végezték, így családon belül több generáción keresztül átöröklődött a munkafolyamat. 39 „Vótak itt nagyobb gazdaemberek, azak nem foglalkoztak ezzel a cserépcsinálással. Csak azak foglalkoztak, akinek nem vót olyan sok, nem örököltek olyan sok fődet." (Gazda 1993. 55.) 24
