Szabó András: Csíkzsögöd. Nagy Imre képtár (Székelyudvarhely, 1996)

Vidékek, tartományok, országok kultúráját fémjelzik a szülőfaluk és szülővárosok: a nagy alkotók személyes életterei. Ok a népcsoportok és ezáltal a nemzetek szellemóriásai, tehetségüket és szorgalmukat a mindenkori politikai és gazdasági helyzettől függetlenítve alkották meg és hagyatékolták ránk az életműveiket. Ezek az életművek minden esetben a sajátos nemzeti kultúránk —jelen esetben az erdélyi magyar kultúra — hagyományaira épültek. A hagyatékok immár önállóan élik sajátos életüket, függetlenül alkotójuk támogató gondoskodásától.

A gondoskodás ma már a múzeum feladata.

Az említett szülőfaluk egyike Csíkzsögöd.

A hely szellemét máig élőén megtartó, a magyar — s ezen belül az erdélyi kultúrát —, sajátosan képviselő helység. A néhai utazó számára zárt, csendes közösségként volt megismerhető. Ma már Csíkszereda szerves része.

A város alapítólevelét János Zsigmond édesanyja, Izabella királyné állította ki Tordán 1558. augusztus 5-én. De a város születésének és létének hosszú időszakát a dokumentumok hiánya miatt homály fedi.. Csak későbbi írásokból, feltételezhető, hogy a város utóbb alakult ki, mint a szomszédos falvak: elsősorban Tapioca és Zsögöd.

„Falunkat erdő övezte: ötven-hatvan méteres faóriásokkal. Alig mert az ember

2