Veress Péter: Korond. Kerámia (Székelyudvarhely, 1996)
biztosítson. A tányér egykor szintén cserefából volt, de ma már mindenütt fémből készítik. A fazekas a korong elé ülve, lábaival az alsó nagy korongot egyenletes rúgásokra emlékeztető mozdulatokkal forgatni kezdi. Az asztalra készített palatömbből kiszakítja a megfelelő mennyiséget, azt tenyerével "megtapsolja" és rávágja a forgó korongra. Ezután középre húzza az agyagot, hogy a palarög forgástengelye a korong tengelyének meghosszabításába essen. Az elhelyezés után, ha már "nem ver a palarög'', összeszorítja és kúp alakba magasra húzza, majd visszanyomja. Ezt követően vastag gyűrűformára húzza szét, aminek falát vékonyítani és "emdni" kezdi, miáltal szabályos egyenesoldalú hengerformát hoz létre. Az így nyert forgó és képlékeny hengert tetszés szerint óvatos külső és belső nyomással a kívánt profilú forgástestté alakítja. Miután a szükséges simításokat elvégzi leállítja a korongot, és "metszővel" (vékony dróttal) levágja az edényt a korongról, és száradni teszi. Ha füles edényt készítenek akkor az edénytestet egy napig hagyják száradni, és ezután ragasztják rá a fület. Miután felfülezték az edényt, és az "bőrkeményre" (se nem kemény, se nem lágy) szikkadt, következik az úr\.“engobozás", a kaolinnal való leöntés. A kaolint híg tejföl sűrűségű masszává keverik és nagy csebrekben tárolják, amik felett az edények leöntése is történik. Az edényt bal kézben tartva egy hosszúnyelű merítőkanál segítségével öntik le. Közben forgatják, hogy a kaolin egyenletesen beborítsa. Nagyobb edények esetében két alkalommal kell ezt a műveletet elvégezni. Először az edény felső részét öntik le, majd szikkadás után ("miután meghúzott a fehér föld") az alsó rész kerül sorra. Kis tárgyakat nem öntenek le, hanem belemártják a kaolinba. Ha a leírt módon "engobozott" edény megszárad, rendeltetésétől függően karcolással, színes mázzal vagy csíkozással és festéssel díszítik. Akarcolásta "fehérfölddel" leöntött edény falára hegyes, ékszerű eszközzel végzik olyan mélységben, hogy a fehér föld alatt a pala szürke színe jól látható legyen. Színes mázzal előbb az edény belsejét öntik le, majd ezt követően, vigyázva arra, hogy az edény aljára ne kerüljön máz, annak külső felét is. Ezt a festésmódot akkor alkalmazzák, ha az edény egyszínű lesz. A csíkozás az a festésmód, amikor a csíkozó korongra feltett és lassan körbeforgatott edényre író-6. FESTÉS 8
