Ivácsony Zsuzsa - Szabó Károly - Tófalvi Enikő (szerk.): Anna-sorsok. Válogatás a Haáz Rezső Múzeum pályázati kiírására készült irodalmi művekből (Székelyudvarhely, 2015)

kogva borult oly régóta várt férje nyakába. András is sírt, csöndesen. A meghitt pillanatot Bandi törte meg, mikor apja végigsimította buksiját.- Édesanyám, ki ez a bácsi?

Anna rögtön orvost hívott, hisz férje alig állt a lábán, csontsovány volt, csak a hasa püffedt fel a sok éhezéstől, csoda volt az is, hogy haza tudta vonszolni magát. De a doktor sem tudott semmi biztatót mondani, mikor félrehívta Annát:- Esélyt nem látok, de maga csak etesse jó erőlevesekkel, s aztán... vagy megél... vagy nem. Hátha megsegíti a Jóisten.

Annának ügyes keze volt, igazi erőleveseket főzött, gondoskodón ápolta az urát, mindent megtett, ami tőle csak telhetett, ha megélt fagyban, éhezésben, nyomorúságban, ő biztos nem hagyja kezei közt meghalni.- Anna, mi lesz most velünk? Semmink sincs. - mondta András betegen, aggodalmasan. De Anna csak elmosolyodott, s megmutatta a pénzt, ami gyűjtött.- Nem lesz semmi baj, csak gyere helyre.

Az idő telt, s úgy nézett ki az Isten szerette őket, mert András hamarosan jobban lett, szép lassan erőre kapott, elkezdett tennivenni a ház körül, megjavított ezt-azt, Anna ügyes asszony volt, de azért meglátszott, hogy hosszú ideig nem volt férfi a háznál.

A munkaviszonyok miatt azonban hamarosan Érdre költöztek. Andrásból újra az az ügyes, ezermester ember lett, mint azelőtt, hamar talált magának állást egy bútorgyárban, az új otthonnál is rendbe tett mindent, épített, felújított, amit kellett, ügyes keze volt. Anna az országházában takarított Budapesten. Bandi Érden iskolába járt. Telt, múlt az idő, mert az abba bele van jőve, s a kisfiúból fiatal legény cseperedett. Szépen éltek, jómódban.

Hanem egyszer, valamikor már 1958-ban, levél érkezett hazulról. Az idősebbik András hívta haza őket, megöregedett, otthon a sok föld, már nem bírja úgy a tennivalókat.

Andrásnak honvágya volt, Anna nem akart hazamenni, már szépen kialakult ott az életük, megvoltak a barátaik, mondta. Bandi pláne nem, hisz úri gyerek volt ott, neki is megvoltak a barátai, ismerősei, de mivel nem volt még nagykorú, nem szólhatott egy szót sem. így aztán szépen fogták magukat, összepakoltak, vagont béreltek, kint eladtak mindent, s hazajöttek ’58 őszén. Kezdhettek mindent elölről.

Otthon gazdálkodtak, dolgoztak a földeken, ment minden, ahogy kell, az itthoniakhoz képest urasan éltek, Bandinak is meg

28