Zepeczaner Jenő: Székelyudvarhely. Haáz Rezső Múzeum (Székelyudvarhely, 1996)

nekelőtt tanítványainkat oktattuk ki, akik a vakációkról nem remélt szép gyűjtéssel tértek vissza. De magunk is megindultunk. Úgy gondoltuk, hogy faluról-falura járva szép szóval, rábeszéléssel könnyen sikerül majd a sok „hiúba" került limlomot — nekünk drága kincset — megkaparintani. Csakhogy korántsem ment olyan könnyen a dolog, mint ahogy gondoltuk, mert a leghitványabb görbe guzsalynak is azonnal ára lett, mihelyt a kezünkbe vettük, s bizony-bizony sokszor a zsebünknél csak a kezünk lett volna üresebb egy-egy kirándulás után, ha nincs mellettünk a falu papja vagy tanítója. De ők mindig és mindenhol megértő szívességgel igyekeztek leszerelni a falusi székely

éppen nem indokolatlan bizalmatlanságát az olyan nadrágos-félével szemben, aki kérni jön hozzá. Minden egyes gyűjtött tárgyhoz fűződik valami jellegzetes kis epizód, ami annál érdekesebbé, igazi magyarrá teszi ezt a kis gyűjteményt.

1913-ban már annyira felgyűlt az anyag, hogy rendszeres múzeum felállítása vált szükségessé. A régi épület két termében rendeztük be az