Zepeczaner Jenő: Székelyudvarhely. Műemlékek (Székelyudvarhely, 1996)
A Ferencrendi templom és kolostor 1747-ben elkészül a szószék, az 1770-es években a főoltár keresztjét díszes Mária-szoborra cserélik, majd 1780-81-ben Veres Mátyás, a kor neves erdélyi festője és felesége, Perger Krisztina kifestik, illetve aranyozzák a belső falfelületet és a főoltárt. Hogy színvonalas munkát végeztek, azt csak korabeli feljegyzésekből sejthetjük; hiszen a templombelső azóta sokat változott; véglegesnek mondható képét 1928-ban nyerte el, amikor Lotz Károly tanítványa, Herceg Ferenc marosvásárhelyi festőművész — természetesen alkalmazkodva az épület eredeti stílusához — újrafestette. A templomhoz kapcsolódó négyszögletű rendházépület, a hozzátoldott Szt. Antal kollégiummal, három részben épült: 1737-ben készült el a déli és nyugati szárny, az északi építéséhez 1752-ben fogtak és 1779-ben fejezték be. 1752-ben emelték kolostori rangra. A második világháború után diákbentlakásként működött, sőt egy részét még raktárként is használták. Az 1989-es fordulat óta a Clarissa-rendbéli apácák lakják. 4. Az ”ókollégium” — Márton Áron tér 1. sz. — A református kollégium régi épülete időrendben második az udvarhelyi barokk emlékek sorában, és sajnálatos módon az egyetlen, mely későbbi átalakítások nyomán csaknem teljesen jellegét vesztette. 7
