Zepeczaner Jenő: Székelyudvarhely. Műemlékek (Székelyudvarhely, 1996)

falpilléreinek fejei, az oltárképek keretei — valamennyi aranyozva —, mind a ’’nájmódi”, más szóval a barokk ízlés továbbéléséről tanúskodik. A szószéket és a főoltárát Hoffmayer Simon (-1740-1800) aranyozott faszobrai díszítik.

A szószék teste hármas tagolású, a mezőket a szentírásból vett jelenetek ékesítik: a ’’Halottak feltámadása”, a ’’Magvető”, ’’Mózes vizet fakaszt a sziklából”, hátul látható az ’’Apostolok küldetése”, a kúpos felépítésű hangfogó tetején pedig a kardot hordó Szt. Pál alakja. A faragások gazdagon aranyozottak, a sima részek fehér színűek. "A Hoff may er-féle szószéktípus — írja B. Nagy Margit— a stílusváltozás jegyében született. Megjelenési formája, a korpusz és hangvető szinte még teljesen barokk hagyományokhoz igazodik, s azt követi a felépítési rendszer is. Művészi programja változatlanul a barokk prédikáció jelentőségét hangsúlyozza, s az igehirdető, lelkeket pásztorló hivatására utal.” Ami elüt ettől, az a kivitelezés, amely már a klasszicizmus felé hajlik.

A templom igen értékes darabjai a főoltáron elhelyezett szobrok, melyeket Hoffmayer legsikeresebb alkotásaiként tart számon a kutatás. A szobrász itt már a jellemábrázolásra is kísérletet tesz: ''Kosztka Szaniszlón a magába mélyedő áhítat érzik, Xaveri Ferenc arcán látszik, hogy könyörög, Borgia Ferenc pedig csodavárón tárja szét kezét. A legkifejezőbb áhítattal talán Loyola Ignácot mintázta meg, akinek töprengő, elmélyült arcán mérhetetlen szkepszis tükröződik." (B. Nagy Margit) Talán barokk vonásként róható fel, hogy az alakok inkább megjátsszék, mintsem átélik érzelmeiket, főleg Xaveri Szt. Ferenc és Borgia Szt. Ferenc gesztusainak színpadiassága szembetűnő. Szintén barokk vonásként emelhető ki a négy alak nagy gonddal kidolgozott, gazdagon fodrozott köntöse.

A Szent Miklós hegyi plébániatemplom

13