Körösfői Zsolt et al.: Bronzkori népek és vízigótok Székelyudvarhely határában (Székelyudvarhely, 2010)
Bronzkori kultúrák és vizigótok a Küküllő partján Székelyudvarhely határában, a Kadicsfalvi-réten 2007. tavaszán földmunkálatok során egy Kr. u. 3-4. századi település maradványait fedeztük fel, ahol rövidesen ipari park létrehozását tervezték. A megelőző régészeti feltárás előkészítése és kivitelezése több lépcsőben történt. Az ásatásokat a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum végezte el, együttműködve a székelykeresztúri Molnár István Múzeummal és egyetemistákkal. A felszínre került leletanyag a székelyudvarhelyi múzeumba került. A lelőhely Székelyudvarhely északkeleti részén, a város területéhez csatolt Kadicsfalva területén, a Nagy-Küküllő jobb partján helyezkedik el, párhuzamosan húzódva a folyóval. A feltárt felületen több helyen meg lehetett figyelni az évezredek folyamán többször kiöntött folyó kavicsos hordalékkúpjait és mederpáncélját. Tekintettel a munka volumenére és a telep horizontális, egyrétegű jellegére a feltárást nem standard szelvényekben, hanem felületekben folytattuk (összesen 12 felület), melyek a gépi földmunkálatok (humuszolás) menetrendjét követték. A feltárt objektumokról önálló rajzok készültek, melyek pontjait geodéziailag bemérettük, a lelőhely térképét a digitális rajzok alapján a földmérők készítették el. A feltárt jelenségekről adatbázis készült (fotó, rajz, szöveg). A régészeti munkálatok során 682 objektum és régészeti jelenség került feltárásra, ezekből 19 lakóház, 2 edényégető kemence, 1 kohó, 1 kút, 2 sír, a többit ún. külső kemencék, műhelygödrök, alapárkos egységek, felszíni építmények, árkok, illetve cölöplyukak képezik. Összesen 1,1 ha-os felületen folyt régészeti feltárás. Az objektumok több mint 90%-a a 3-4. századi Marosszentanna- Csernyahov-kultúrkörhöz köthető, a többi a középső bronzkori Wietenberg-kultúra telepjelenségeit, illetve a késő bronzkori Noua-kultúra kőborításos sírjait jelenti. A Kr.e. 1800-1300 közti időszakban Erdély teljes területén élő Wietenbergkultúra népe (nevét egy Segesvár melletti lelőhelyről kapta) földbe ásott tárológödreiből fazekak, tálak, karéjos tálak, felhúzott fülű bögrék, hordozható tűzhelyek, agyagplasztikák, agyagnehezékek stb. darabjai kerültek elő, melyek felületét plasztikus, illetve bekarcolt, bemetszett vagy betűzdelt geometrikus díszítéssel vagy mészbetéttel láttak el. A késő bronzkori Noua-kultúra két, edénymellékletekkel ellátott, zsugorított temetkezése is felszínre került, anélkül azonban, hogy az elhunytak településének nyomaira bukkantunk volna. A temetkezések egyik fő jellegzetessége volt, hogy a sírokat folyami görgetegkövekkel borították. A feltárt sírok közelében további kövekkel borított felületeket figyeltünk meg, amelyek alatt nem találtunk temetkezéseket, így jelképes síroknak gondoljuk azokat. Míg a bronzkori objektumok elhelyezkedésében különösebb rendszer nem tapasztalható (a Wietenberg-objektumok nagyrészt a vízparthoz közel találhatók), addig a 3-4. századi település szerkezete jól átgondolt struktúrát, településképet mutat. A Küküllő közelében, a település szélén helyezték el a tűzveszélyes és jelentős vízkészletet igénylő tevékenységek objektumait, az edényégető kemencéket és a vasolvasztó kohót. A település lakóépületei többnyire utcás-soros szerkezetbe rendeződnek, a délkeleti részen tárolóvermek sűrű halmaza került feltárásra az agyagos altalajba mélyedve (a kavicsos anyakőzetbe a gótok ritkán ástak mélyebb gödröket). 6
