Zepeczaner Jenő (szerk.): Haáz Rezső Múzeum (Székelyudvarhely, 2005)

nak van speciális megtekinteni valója, addig Székelyudvarhely csak többé-kevésbé elfuserált középületeivel és egymást ferdén keresztező' utcatengelyeivel dicsekedhetik."

A vármegye legfelsőbb fórumai által is "támogatott" kísérletek egy helyi múzeum alapítására nem vezettek sikerre, következésképpen múzeumunk gyökereit a református kollégium viszontagságos úton gyarapodó gyűjteményeiben lelhetjük fel.

1906-ban a kollégium rajztanárává nevezték ki a frissen végzett Haáz Ferenc Rezsó't (1883-1958). A felvidéki Szepesbéláról származó fiatal rajztanár Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán Székely Bertalan tanítványaként végezte tanulmányait. Miután a Székelyföldre került, csakhamar szerelmese lesz a székely népművészetnek és néprajznak. Ez a "szenvedélye" élete végéig elkísérte, meghatározója lett iskolai tevékenységének is. Amellett, hogy mind végig a kollégium rajztanára maradt (1906-1948), majd rövid ideig igazgatója is volt, és élénk közéleti tevékenységet fejtett ki, megteremtette a kollégium néprajzi múzeumát. Képzőművészeti tárlatok mellett több néprajzi kiállítást rendezett, jelentős szerepe volt az udvarhelyszéki népi mesterségek és népművészet megújításában (pl. a telekfalvi fafaragás).

A múzeum keletkezéséről és első éveiről a következőképpen emlékezett vissza 1935-ben az Ifjú Erdély hasábjain Haáz Rezső: „Falusi kirándulásaink alkalmával határoztuk el, hogy azt a sok néprajzi értéket, amely akkoriban még tömegével hányódott, összeszedjük, és egy rendszeres néprajzi gyűjteményben megmentjük a biztos pusztulástól.

Dr. Hoffer András tanártársammal együtt 1911 őszén fogtunk hozzá a gyűjtéshez. Pénz hiányában tisztán ajándékozásra voltunk utalva. Mindenekelőtt tanítványainkat oktattuk ki, akik a vakációról nem remélt szép gyűjtéssel tértek vissza. De magunk is megindultunk. Úgy gondoltuk, hogy faluról-falura járva

13