Székely Nép, 2010 (46. évfolyam, 59-60. szám)
2010-03-01 / 59. szám
SZÉKELY GYŐZELEM AZ EMBERI JOGOK EURÓPÁI BÍRÓSÁGÁN Rozsnyai Sándor beszélgetés Sylvester Lajossal A polgári védelem legfőbb eutópai bírósága Albert Almosnak, sepsiszentgyörgy volt polgármesterének adott igazat abban a perben, melyet egy prefektusi jegyző-könyv megsemmisítésért indított, és amelyet Romániában korábban két fórumon elveszített. A döntés, noha ezt egyesek tagadnák, polgárjogi jelentősége mellett kisebbségpolitikai fontossággal is bir. Rozsnyai Sándor, jogász, Albert Almos védője a következőkről számolt be: ELŐZMÉNYEK Polgármesterként Albert Álmos 2002-ben egy akkori kormányrendletre hivatkozva, mely az állami szimbólumok használatát szabályozta a hivatalos épülteken, a román nemzeti lobogót a városháza tornyáról levetette, helyén hagyta viszont a bejárata fölött található román nemzeti zászlót. E lépést a Horia Grama vezette prefektura sérelmesnek találta és Codrin Munteanu, akkori jogi irodavezető jegyzőkönyvet vett fel, amelyben 50- 50 millió lejes pénzbírsággal a magyar tisztségviselőre két, állítása szerint kihágás miatt: a zászlóvétel lett volna az egyik, a magyar helységnév használat a városháza hivatalos irataiban a másik. A védekezett azal érvelt, hogy a rendelet nem Írja elő, hogy a zászlónak a toronyon is fenn kell lennie, kihágás tehát nem áll fenn, emiatt is a jegyzőkönyv semmissé nyilvánítását és a büntetés eltörlést kérte. Miután azonban két hazai bíróság is jogosnak találta a kormánybiztosi hivatal lépését, a pénzbüntetést kifizette, a ítéletet azonban, annak megalapozatlan voltára hivatkozva szeptemberében megóvta az Európai Unió igazságszolgáltatásának egyik strassbourgi bíróságán. Az ügy védője, Rozsnyai Sándor, jogász, a következőkben számolt bea megnyert perről: VESZTETT ÜGY. A pert a most született döntés 6. oldal szerint a román állam ezúttal elveszítette, a jegyzőkönyv tehát hamis, a polgármester nem csak a birság összegét kapja vissza megtoldva (2,755 euro), hanem azon felül erkölcsi kárpótlásra (2,000) is jogosult, mert alaptalan meghurcoltatást kellett szenvednie, amihez 2,000 euro perköltség is járul. Albert azt nyilatkozta a Kossuth Rádiónak, akik annak idején támogatták a kifizetésben, most a kölcsönt vissza fogják kapni. Tapasztalhattuk eddig is, a Strassbourgban született Ítéleteknek nem akármilyen a súlyjuk, az érzelemmentes jogi érvelés győzelem esetén magán túlmutató jelentéséggel bir, mi több kisebbségpolitikai vonatkozásban is számottevőek. SZAKMAISÁG VERSUS POLITIKA Előrebocsátom, hogy a kolozsvári egyetem jogi karán egy olyan tanárom volt, aki annak idején a magyar optánsok ügyében Titulescunak volt a jogsegédje. Az optánsok az erdélyi birtokaikat szerették volna visszaszerezni, amelyeket a román kormány elkobozott tőlük, ha magyar állampolgárságot választott az impériumváltás következtében. Nos, ez a Ionescu nevű tanár azt mondotta - hasznosítom a belőle vont tanulságot hasonló ügyeimben - az optánsok ügyében a magyaroknak tulajdonképpen igazuk volt, ügyvédüknek sikerült bebizonyítani, hogy jogosan kérik vissza, amivel korábban bírtak, de - tette hozzá - de olyanok voltak a nemzetközi pilitikai viszonyok, hogy a magyaroknak nem lehetett igazat adni. Tudnunk kell, hogy akkor sem gondoltak Nyugat- Európában úgy ránk, ahogyan mi szeretnénk. Akkor határoztam el, hogy ha hasonló ügyem lesz, én a politikumot startból ki fogom zárni és a jogi érvelésre hivatkozom, miután nem bizhatok a hatalmi akarat segitőkészségében. Elsősorba azt akartam elérni, hogy Albert Álmos ügyét ne politikai szemen keresztül nézze a román bíróság. Meg voltam győződve arról, ha a politika befolyik a perbe nem nyerhetek. Strassbourgban is próbáltam kezdettől fogva nem politikai érveket felhozni. Mi több, miután a per Szentgyörgyön elindult, és azt a másik fél Bákó megyébe áthelyezte, gondolom nyilvánvaló, hogy miért tették,- különben arra hivatkoztak, hogy itt nem lehetne biztonságban lefolytatn - én igyekeztem a nyilvánosságot is távoütartani. Ha politikailag értékelik a zászlóvételt, tudtam, itt csak veszíthetek. A kormánybiztosi hivatal jogi képviselője, Codrin Munteanu, ugyanis perbeszédében azt állította, hogy amennyiben a bíróság a jegyzőkönyvet semmissé nyilvánítja, és a büntetést eltörli, akkor itt a megyében az RMDSZ átveszi az uralmat a kormányszervek felett. Munteanu emberként tisztelettudó, azóta is messziről köszön, ha meglát. De a tárgyalóteremben, mint Onesten, mint Bákóban még az elnöklő bírónak is rá kellett szólnia, hagyja már az RMDSZ- t, és térjen a per tárgyára, amire azonban ő nem volt hajlandó. Ennek ellenére az ő érvei hatottak, mert mind a két fórumon elutasították beadványunkat. Mivel jogi elveket nem sorakoztatott fel az én kimondottan szakmai beadványom ellen, a bíróság gyakorlatilag egyik fokon sem tudta kellőképpen megindokolni az Ítéletet. Azt nem irhaták bele, hogy itt az RMDSZ jut hatalomra, ha a jegyzőkönyvet megsemmisítik, az ítélet hát indoklás nélkül maradt. Hozzátenném: én akár jogpolitikai érveket is felhozhattam volna, megkérdezhettem volna, érvényesek-e a Gyulafehérvári Határozatok. S mivel arra a válasz csak igen lehet, nos azokban benne van, hogy minden nemzet a saját nyelvén igazgathatja magát, s ezek alapján a legkevesebb lenne, hogy a magyar városnév ott szerepelhessen a hivatalos iratokban. De nem tettem, figyelembe véve a bukarest sajtó reakcióját, az ügyben elhangzott parlamenti interpellációt és a bírák szubjektív viszonyulását a zászló ügyhöz diákkoromban leszűrt tanulságot..
