Székely Nép, 2010 (46. évfolyam, 59-60. szám)
2010-03-01 / 59. szám
FAGGYAS SÁNDOR MÚLTIDÉZÉS. Százötven éve hunyt el a geometria Kopernikusza. Életében nem ismerték fel korszakalkotó tudományos zsenijét. “Hires nagyelméjű mathematicus volt, az elsők között is az első. Kár, hogy talentuma használatlanul ásatott el.” A marosvásárhelyi református egyházközség anyakönyvében ezt a megjegyzést fűzték az 1860. január 27-én elhunyt Bolyai János anyakönyvébe, jelezve, hogy kora s környezete, amelybe élt, métánytalanul bánt vele, nem ismerete fel igazi nagyságát sem tudományosan, sem emberileg. Ezt megerősíteni látszik a hires francia matematikus, Guillaume Jules Hoüel néhány évvel későbbi nyilatkozata: “Kételkedem, hogy Erdély sok olyan jelentős férfiút termett volna, mint a két Bolyai, és a tudomány szeretetének hiányában saját nemzetük iránt érzett szeretet kellene, hogy ösztökölje a magyarokat a velük való foglalkozásra. Fájdalommal látom, hogy Magyarország milyen kevésre értékeli saját tudományos érdemeit.” Ám 1903 januárjában, Bolyai János születésének centenáriumi ünnepségén, Kolozsvárott már igy beszélt báró Eötvös Loránd, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke: ...” valljuk be őszintén, mi is arra a távolabb, de nagyobb s el nem évülő dicsőségre törekszünk, amely Bolyainak adatott, mert tudjuk, hogy csak az az igazi tudomány, amely világra szól: s azért, ha igazi tudósok és - amint kell - jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlóját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt hazánk határain túl is meglássák, és megadhassák neki az illő tiszteletet. Ez a mi eszményünk, ez valósult meg Bolyai alkotásával egyszer: ilyen teljes mértékben talán egyetlenszer. Egy másik akadémiai elnök, a világhirű agykutató Szentágothai János hasonlóképpen értékelt hetvenöt évvel később: “A magyar nép géniusza - a tudomány területén - legmagasabb fokon Bolyai Jánosban öltött testet” Miért? Mert “előre tudta - nem egyszer meg is fogalmazta - , hogy “semmiből teremtett új, más világa” majdan kihat egész szemléletünkre, befolyásolja az összes olyan tudományt, amelyekben a tér fogalma, szerkezete, interpretációja szerepet visz.” A most százötven éve meghalt Bolyai János - édesapja, a hozzá hasonlóan zseniális, igazi polihisztor Bolyai Farkas művét folytatva - a magyar tudomány alighanem legnagyobb alakja, ahogy sokan nevezik, “a geometria Kopernikusza”. Maghaladva a több mint kétezer éves klasszikus euklidészi geometriát, megalkotta a tér teljesen új, “abszolút igaz” tudományát, és forradalmian új látásmódot hozott a matematika világába. Fő műve, az 1831-ben megjelent Appendix egy évvel ezelőtt az UNESCO “A világ emlékezete” listájára került, a szintén erdélyi református magyar Körösi Csorna Sándor, a tibetológia megalapítójának az életművével együtt. Bolyai - és - vele párhuzamosan az orosz Lobacsevszkij - hiperbolikus geometriája a modem gravitációelmélet, az einsteini általános relativitáselmélet megalapozója, ezért Bolyai János nevét valóban minden idők legnagyobb tudósai között említhetjük. Az ürtan megalapítása mellett - szintén korát megelőzve - függvénytani alapon értelmezte a komplex számok hatványait és logaritmusait. Elméleti munkássága úttörő jelentőségű a matematikai logika, a nyelvfilozófia, a jeltan, az információ elmélet terén is. Élete végéig dolgozott az egész emberi tudást összefoglaló, rendező - máig sem kiadott! - enciklopédiáján. Ennek koronája lett volna az Üdvtan, amelyben az ember(isége)t megvilágositó és boldogságra vezérlő erkölcsfilozófiái, társadalmi utópiáját vázolta fel. Bolyai azonban boldogtalanul, betegeskedve, magányos különcként élte le 58 évig tartó élete második felét, és egy rosszul sikerült házasság után, a legnagyobb elhagyatottságban, apja után három és fél évvel távozott az élők sorából. Életében nem ismerték fel és el tudományos zsenijét, mert sok évtizeddel megelőzte korát. Németh László irta róla, hogy szellemi és fizikai reakcióinak sebessége kivételes volt, és ez nem csak már kisgyermek korában észlelt matematikai zsenijében nyilvánult meg, de abban is, hogy kiváló vívó, legendás párbajozó és egyúttal Paganinihez hasonló csodahegedüs is volt. Bolyai egész életét, minden törekvését a “tiszta mathesisi és az erkölcsi igazság föltétien tisztelete, s szolgálata határozta meg. Gondolkodást forradalmasító, az értelmet az egysíkúság évezredes rabságából kiszabadító felfedezése mögött ez az eggyé olvadó kettős szenvedély lobog s emeli a nagy magányos matematikust az emberiség héroszainak sorába” - irta róla a napokban elhunyt utolsó nagy polihisztorunk, Vekerdi László. Vájjon a válságok és viszályok örvényeiben vergődő Magyarországon ma hányán emlékeznek és emlékeztetnek Bolyai Jánosra? 3. oldal Bolyai János
