Székely Nép, 2008 (43-44. évfolyam, 55-56. szám)
2008-03-01 / 55. szám
buzgóbb védelmezőjük egyenlőségi jogaikban, mint én, egy feltétellel, hogy szívem azt súgja, az a kisebbségi, aki itt beszélt, ha a hangja nem is tisztán román, de románul érez. Ha azonban arról van szó, hogy a kisebbségek útján jussunk el a revízióhoz, akkor megismétlem: Nem, nem, soha!" Mikó Imre könyvének alcíme: Az erdélyi magyarság politikai története 1918. december 1-től 1940. augusztus 30-ig. A mai történetíró 4x22 év kisebbségi tapasztalatairól számolhat be. Titulescunak igaza volt, mehetnek panaszra a magyarok akármilyen nemzetközi szervezethez, meg sem hallgatják őket. Épp olyan hiábavaló volt 88 év alatt a megalkuvó politika. Ennek legtisztábban látható példája a Markó Béla által folytatott RMDSZ- politika, a bukaresti parlamentbeni részvétellel, aminek nyilvánvaló feltétele volt az autonómia minden változatának elkenése. A román nacionalizmus nemzetállam-elkötelezettsége olyan mérvű, aminek hevében magyarok részvétele a maximálisan elérhető másodrendű minisztériumok élén csak teljes azonosulás árán tartható fenn. Ha ez a részvétel a román államvezetésben valamely magyar párt politikai súlyával jön létre, annak a pártnak fontos magyar érdekeket védelmező lehetősége nulla. Kisebbségi párt ab ovo csak ellenzéki lehet, hiszen sérelmeit a többségiek pártjaitól szenvedi. Méghozzá bármelyiktől, hiszen a Mikó Imre által említett időszakban a liberálisok uralták a politikai mezőnyt, de magyargyűlölő sovinizmusuk megegyezett a soron következő nacionalista, majd kommunista kormányzatokéval. A románoknak sokkal többet jelent a nemzetállam fogalma, mint nekünk, magyaroknak. Az a felfogás, hogy a nemzet fogalmát azonosítják a törvényes állam területével és közhatalmával, kizárja számukra a nem románok valamilyen más azonosulásuk elismerését, mint a románná válást. A balkáni népek túl sokáig éltek török uralom alatt, így későn értek meg annak az államhatalmi (ma is uralkodó) filozófiának a befogadására, ami szerint a nép tekintendő a politikai hatalom forrásaként. Ez a tétel emelte a nép nyelvi kategóriáit államalkotó tényezővé, vagyis az adott nemzet az adott területen az állam jogalapjává lett. A nemzet fogalma új tartalmat és jelentőséget kapott, egybefonódott az állam fogalmával, a gyakorlatban minden nemzeti tudatra ébredő népcsoport (rendszerint nyelvi kulturális azonosság alapján) önálló állami életre törekedett. Semmi baj nem lenne evvel, ha az államhatárok igazodhattak volna az etnikai határokhoz. Igaz, így Európában sokszáz államnak kellett volna létrejönnie. Ekkor kezdődött meg a kiszorítósdi, az erősebbek addig terjesztették államhatáraikat, amíg bele nem ütköztek egy másik terjeszkedő ellenállásába. Azzal a ténnyel, hogy sokkal kevesebb lett az államok száma, mint a nemzetiségek száma, velejárt az erősebbek által létrehozott államokon belüli természetes és erőszakos aszszimiláció. Franciaországban a gallok ragadták meg a lehetőséget, számos népet olvasztottak be, tüntettek el nyelvükkel, kultúrájukkal együtt, éppen nem békésen. Hát miért ne értenének egyet a távoli rokonnak tekintett román nép hasonló törekvéseivel? Az emberi történelemnek e fejleménye feszegette a Magyar Királyság történelmi határait, és érlelte gennyes kelevénnyé Trianont. Az utódállamokban nem alakulhat ki nemzetállamuk teljessé tételének lelki és alkati parancsával ellentétes államszerkezet nézete. Ez kényszerítette a korábban befogadó multinacionális államfelfogású) magyarok védekezését azonos interpretációra vagyis nacionalista alapra, ami ugyan soha nem volt olyan hőfokú, mint ellenségeié. Az immár ötödik 22 év kezdetén a történelem kereke fordulni látszik az európai államhatárok megszüntetésével. A szovjet rendszer minden hitelvével ellentétben a nemzetállamok nacionalista világát erősítette és tartósította. Az orosz gondolkodásból kiiktathatatlan a hódítás szelleme, az oroszosítás törekvése. Valahol távol kitalálták számára a szocialista köztársaságok unióját, de a szétnyújtott orosz tájakon sem szocializmus, sem köztársaság sem unió nem jött létre. Kizárólag a fegyveres erővel támogatott politikai arrogancia tartotta egyben - amíg nyugatról abrakolták valamilyen célszerűség érdekében. Klienseiben él tovább ez a szovjet magatartás, a magyar tájakra tapadva: szlovákok, románok, szerbek nemzetállami törekvéseiben. Azután, hogy a már szétvágott trianoni csomót újrabogozta a másodjára is győztesek nemzetközi nagyhatalmi egyetértése, mi magyarok nagyon jól tudtuk, hogy csak egy konstelláció-váltás hozhat részünkre változást. Európa egyesítése ígérkezik változásként, bár nagyon vontatottan halad, még várat magára egy lendület, aminek megtételére Magyarország egyelőre alkalmatlannak látszik. Az elmaradt rendszerváltásról van szó, ami nélkül nem képzelhető el lényeges változás az elszakított nemzetrészek sorsában sem. Most egy kis reménysugárral Erdély ismét megelőzni látszik a törzset. Lehet, hogy a református lelkész másodszor is történelmet alakít. Románia uniós tagságával járó képviselővalasztási szavazás adta meg a lehetőséget részére. 18 évvel ezelőtt az ő hősi kiállásának nimbuszából jött létre a romániai magyarok egységes politikai szervezete a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, amit a belé épült korábbi Ceausescu-rendszer politikai garnitúrája eltérített az alapítási szándéktól azzal, hogy a román államhatalom szerveinek a szolgálatában megszegte a szervezet azon határozatait, amelyek az autonómia kiküzdésére kötelezték a vezetőséget. Tőkés László és derék támogatói előbb a Szövetségen belül igyekeztek kikényszeríteni a határozatokat, majd abból kiszoríttatva egyéni küzdelemben volt zászlóvivője az autonómia követelésének. Bízva támogató táborának jelentős növekedésében, elhatározta, hogy indul a választáson az európai parlamenti képviselőségért. Fölajánlotta az RMDSZ-nek, hogy annak jelöltjeként indul, amennyiben felvállalják az autonómia ügyét. Nem sikerült megegyezni, Tőkés László pártoktól független jelöltként indult az RMDSZ intézményi túlereje és kampánygépezete, sajtó támogatása, pártapparátusának, pénzének kampánybavetésével szemben állva. Tőkés László indulása nyomán most az RMDSZ újra felvette az autonómia ügyét propagandaszólamai közé, de ebben kérdésben már hiteltelen. Tőkés László bízott abban, hogy érett a helyzet a változásra, elindult szinte egyedül a kampány kőrútjára. Ezt mondta két héttel a szavazás előtt egy újságnak: „En nem számíthatok pártapparátusra, a párt közkatonáira, tisztségviselőire, alkalmazottaira. Kampányomat össze kell hasonlítanom a többi párt holdudvarával. A pártok ezres nagyságrendű tagsággal rendelkeznek. Meg tudják szólítani pártszervezeteiket, a pártkatonákat. Mivel nekem ilyen hátterem nem volt, az elején aggodalommal indultam el a kampánykörutakra. Arra gondoltam, ki fog 2 oldal
