Székely Nép, 2007 (42. évfolyam, 53-54. szám)
2007-09-01 / 54. szám
VALSAG AZ ERDÉLYI KATOLIKUS EGYHÁZBAN Dr. Havadtőy Sándor “Augusztus 1-e után az erdélyi katolikus egyház nem ugyanaz, mint augusztus 1-e előtt volt”, jelenti ki Dr. Bárki Éva Mária bécsi ügyvédnő, az európai magyar ügyek közismert és nagy tiszteletben álló szakértője. Ezen a napon hatályba léptek azok a gyulafehérvári egyházmegyében Jakubinyi György érsek által elrendelt áthelyezések és személycserék, melynek következtében 20 köismert és nagy szeretetben álló plébánost mozdított el állomáshelyéről. Ez a jogtalan és az erdélyi hagyományoknak teljesen ellentmondó intézkedés nem csak nagy vitát, hanem komoly ellenállást és aggasztó nyugtalanságot okozott nem csupán az erdélyi magyarságban, de a világ összmagyarsága körében is. Az erdélyi egyházjog szerint, mely visszamegy az 1224-ben született Diploma Adreanumig, a papválasztás joga a helyi gyülekezetei illeti meg, amennyiben a hitközség maga fizeti pásztorát. A püspök csupán áldását adja a megválasztott papra. Ilyen plébános válsztási joggal Európában csak Svájcban élnek még, ahol a legtisztább a demokrácia. Csiksomlyón még 1936-ban is éltek ezzel a joggal. Ezt az ősi jogot a Vatikán nemhogy nem vette el, hanem megerősítette az új 1983-ban szentesített Canon Jog-ban. Az 523-as Canon 1. Paragrafusa kimondja: “A plébános hivatalának betöltése a megyéspüspök joga, mégpedig szabad adományozás utján, hacsak valakinek nincs jelölési (prezentációs) vagy választási joga.” Miután az erdélyi önfenntartó gyülekezeteknek jelölési és választási joguk van ősidők óta, Jakubinyi érsek jogtalanul rendelkezett, amikor 20 plébánost áthelyezett állásából, mert nem megüresedett plébániákról van szó, hanem rotációsán elmozdított papokról. Az áthelyezések mögött Jakubinyi érsek mögött állnak a román politikusok és az azokkal együttműködő Joan Robu, bukaresti érsek. Ok nem nézik jó szemmel az erdélyi katolikus egyházak erőteljes működését és mindent megtesznek azért, hogy azokat gyengítsék. Joan Robu a háromszéki Kézdivásárhelyen Rab Jánosnak született és kereszteltetett, moldvai csángó szülők gyermekeként. Miután a jászvárosi szemináriumot elvégezte, nevet változtatott és beállt a janicsárok gyászos sorába, saját népe iránti égő gyűlölettel. Világossá vált ellenszenve már a 80-as években, amikor Pálfy Géza, udvarhelyi plébánost a Securitate agyonverte. Pálfy a nyugati karácsony megünneplését hiányolta a városában. Joan Robu, mint a Ceausescu által kiküldött delegáció tagja, az Egyesült Nemzetekben tartott konferen-Gergely István cián a Securitatet védte. Ahelyett, hogy elitélte volna Pálfy meggyilkolását, azt állította, hogy rákbetegségben halt meg. Nem csodálkozhatunk azon, hogy az ez évben tartott csiksomlyói zarándoklaton a 600,000 magyar búcsújáró zászlós felvonulása szemet szúrt nekik. Ha a plébánosok eredményes és sikeres munkát végeznek, a hívek szivében csalódást és kiábrándulást okoz azok áthelyezése. A hívek elégedetlensége visszaüt az egyház egész életére. A híveknek szükségük van megbízható pásztorokra, akikre minden körülmények között számíthatnak. De nem csak a hívek, hanem az egyház maga is szükségeli a karizmatikus pásztorokat. Az egyház az erdélyi magyarság legfontosabb intézménye. Az iskolák mellett a magyarság mentsvára és erőssége. Különösen most, amikor harcolni kell az elrabolt iskolákért, földekért, erdőkért, templomi ingatlanokért, rendkívül fontos lenne, hogy a papok, akik a legjobban ismerik az egyház szükségeit, helyükön maradjanak. Ez az a tény, amit a román politikusok jól ismernek, amivel a megválasztott hivatásos magyar politikusok nem törődnek, és amit az érsekek veszni hagynak. A 20 áthelyezett plébános között van Czirják Árpád kolozsvári, Csató Béla marosvásárhelyi, Gergely István csikcsobotfalvi és csomortáni plébános, címzetes esperes. Czirják Árpád nem volt hajlandó átadni a Mátyás király szobra mögött álló Szent Mihály templomot, melyben a kolozsvári katolikusok századok óta tele házzal dicsérik az Istent, a románoknak. Ezért őt az érsek nyugdíjba küldte. Csató Béla a marosvásárhelyiek előtt nem csak köztiszteletben, hanem szeretetben állott, és ezért mennie kellett. Gergely Istvánnak Csiksomlyóról a kalotaszegi Jegenyére való áthelyezése, ahol mindössze 70 katolikus hivő él, egyházi szempontból teljesen érthetetlen, hacsak nem örökös böjtöt vár tőle az érsek. Azért olyan fájdalmas az ő gyülekezeteitől való elmozdítása, mert ebben az értéktelenné vált világban ki mert állni az alapvető európai értékekért: a hitért és a nemzetért. A Gergely István elleni eljárás támadást jelent ezen értékek ellen, ami azt jelenti, hogy ellenünk is, nem csak katolikusok, hanem minden magyar ellen. A csikcsobotfalvi, csomortáni és csiksomlyói hívek nem értik, hogy miért akarja áthelyezni plébánosukat, a mindenki által “Tisztiként” ismert jó pásztort az érsek. Miért kívánja a virágzó, gyarapodó közösség papját áthelyezni, még hozzá egy olyan parányi parókiára, ahol a megél-Szabadtéri mise a Csiksomlyói Hármashalom Oltár előtt 3. oldal
