Székely Nép, 2006 (41. évfolyam, 51-52. szám)
2006-03-01 / 51. szám
ERDÉLYI INTÉS A KOMISSZÁRNAK Sylvester Lajos Az év végi politikus nyilatkozat özönböl nekünk, határokon kívüli magyaroknak is porcióztak éppen eleget. Szabó Vilmossal, a Miniszterelnöki Hivatal határokon túli magyar ügyekkel felelős államtitkárával a Krónika vezető ujségirója, Gazda Árpád készített évvégi interjút. A nagy nyilatkozat dömpingben nehogy észrevétlen maradjon az államtitkár úr határokon túli magyar ügyekről alkotott véleménye, bár úgy tűnik, tudunk erről a véleményről, vagy nem, egyre megy, mert egy darab ideig még ebben az évben is ettől kell koldulnunk. Az újságírónak is része lehet abban, hogy sorozatlövő kérdéseivel többször is megsebezte az ügyeinkért felelős hivatali embert, de ha ez igy van, az sem indokolja, hogy ennyire agresszíven diktatórikus, komosszárosan parancsuralmi, nyegle, és az ami lényeges - hazug állításokat vágjon az arcunkba. Kezdjük az elvi kérdésekkel. A magyar kormány 2005-ben, többszöri hallgatás után sem hívta össze a Máért ülését. A politikai államtitkár szerint az összehívás azért maradt el, mart a “mai helyzetben a miniszterelnök nem látja biztosítottnak, hogy egy ilyen értekezlet a nemzeti ügyet szolgálja”. A Máért a magyar kormányzattal, személyesen Gyurcsány kormányfővel a kettős állampolgárság ügyében akaszkodott össze. A kettős állampolgárságot néhány, a magyar kormányt mozgató, betegesen ambiziózus pártfunkcionáriust (Gyurcsányt, Hillert s az uszály mamelukjait), kivéve, minden határon kívüli magyar szervezet, szövetség és csoportulás egyértelműen követelte. Nem csupán a Kárpátmedenceiek, hanem a költőt parafrázolva - San Franciscoiéi Szabófalváig - mindenki. És nem csak a magyarok tartották ezt lehetségesnek, hisz általános európai gyakorlatnak mondható gyakorlatról és intézményrendszerről van szó. Emlékeztetni szeretnénk arra, amit Dr. Sólyom László jogászprofesszor köztársasági elnök beiktatása pillanatában nyilatkozott - akkor még a köztársaság zászlója nem volt “határon kívülivé” a Sándor palotában - ’’Minden ellenkező híreszteléssel szemben áll, hogy az EU bármilyen kifogást támaszthatna. Ilyen akadály nem létezik, az unió több tagállamában ismert és alkalmazott a kettős állampolgárság intézménye... Nem lehet sem visszatáncolni, sem félbehagyni. Ezt a kérdést rendezni kell, hiszen jogos igények vannak. A megoldáshoz azonban az állapotoktól újrakezdett szakmai alapozás szükséges, továbbá tárgyalások az összes érdekelttel. Ebben a kérdésben nem kötelességünk az Európai Unióval egyeztetni, viszont látni kell, hogy pusztán jogi kérdésről van szó, s ezért a szomszédos államokkal párbeszédet kell folytatnunk. Meg kell értetni, hogy miről van szó.” Ezek világos, ma is érthető szavak és érvek. A Máért ominózus értekezleténbekövetkezhetett volna az a ritka pillanat - még mindig bekövetkezhetne - a magyar nemzet soros “nagyjai” egyik alapvető ügyben, a nemzet létkérdésében határokon kivüliek-belüliek, a világ magyarságának egésze végre egyetértsen. Ehelyett valami elképesztően hazug, szemtelen és ostoba érveléssel kormányzati kolomposok a kormányapparátus egészének és hatalmas anyagi eszközöknek az igénybevételével a magyarságot véglegesen szétbomlasztó nemtelen akcióba kezdtek. Ezzel az eszelős kampánnyal olyan politikai imposztorok, mint az azóta politikai és erkölcsi sülyesztőbe került Kovács László, elkezdtek “huszonhárommillió románozni”. Szabó Vilmos és társai, ahelyett, hogy ebből a fiaskóból levonták volna a következtetést- máig sem értjük, hogy hogyan nem vették észre ezzel az egyetlen lépéssel még négy évre bebetonozhatták volna magukat a kormányzásban - , s óvatosan kihátráljanak ebből a maguk kreálta szégyenletes és ocsmány helyzetből, mint mániákus, pszichés zavarokkal küzdő beteg, ők állnak az erdő felől. Gyakorlatilag a magyar nemzet lelki és erkölcsi határain kívül helyezték magukat s a nemzeten belül - ez az egyedüli nyereség - megindítottak egy olyan folyamatot, amely a szétrongyolt és roncsolt nemzet lelki egyesítését megteremti, és végső soron határmódositás nélküli nemzetegyesítés művét előbb - utóbb elvégzi. A Máőrt folyó támadások nem csak tovább folynak, nem csak az aknakutakat ássák a magyar egység várának ostromához, hanem komisszárosan fenyegetőznek, hogy majd “ha néhány kérdésben” eleve egyetértenek - tehát ha a Gyurcsány zenekarban játszanak , akkor kerül sor a Mért értekezletre. Máskép feloszlatják, amint annak idején a Komintern is feloszlatásra került azzal az ürüggyel, hogy “küldetését teljesítette”. Es pótcselekvések tucatjait, intézményesített formáit építik ki, nemzeti vízummal, megkönnyitett áttelepedéssel ( ? ), az akciók, az erdélyi kiszállások-megszállások özönében részesítenek bennünket. Gyurcsány felénk se jön - nem hiányzik - s akik Nagyváradig elmerészkednek örvendezve térhetnek haza, mert nálunk nincs brazíliai paradicsomszezon. Az infámis Szabó-nyilatkozatból még egy gyöngyszemet említünk: Szabó Vilmos szerint a december 5-i népszavazás a kettős állampolgárság kérdését eldöntötte. Szóval, divatos december 5-i szégyent népakaratnak nevezni. Nem az első hazugság, hogy letagadják: a nem megfelelő részvételen belül az igenek száma volt többségben. Edzett manipulátornak kell lennie annak, aki a távol maradókat egytől-egyig a nemmel szavazókkal azonosítja. Egy szónak is száz a vége: ők a mi erkölcsi, lelki, politikai határokon kivüljeink. Szegények. 6. oldal
