Székely Nép, 2005 (39-40. évfolyam, 50-55. szám)
2005-04-01 / 55. szám
r r SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE 39.évfolyam 2005 április 55. szám Dr. Havadtőy Sándor Csonkaország Szavazott Az elmúlt években az utódállamok, Románia, Szlovákia, Ukrajna, Szerbia, parlamentjei megszavazták a kettős állampolgárságot a határaikon kivűl élő nemzettársaiknak. Magyarországon a jelenlegi szocialista kormány vonakodott a kettős állampolgárság kérdését a parlament elé vinni, többnyire attól való félelmében, hogy a határokon túli magyarok az ellenpártra szavaznának. A Magyarok Világszövetsége, hogy a kormány vonakodását megtörje, országos szavazást követelt ebben az ügyben. Szavazzank a polgárok: Igen, vagy Nem. Az Igen csupán arra kötelezte volna a parlamentet, hogy dolgozza ki a kettős állampolgárságról szóló törvényt. A kettős állampolgárság mellett az a gondolat állt, hogy egységesíteni fogja szellemileg a kárpátmedence magyarságát, és egyben arra indítja a határokon túli magyarokat, hogy megmaradjanak szülőföldjükön és ott a magyar nemzet tagjainak érezzék magukat. Miután a szocialista kormány teljesen felhígította és erejét vette a Kedvezmény Törvénynek, a kettős állampolgárság, mely az Európai Unió törvényeinek is megfelel, ezt helyettesítette volna. Az elcsatolt területek vezetői, közöttük Tőkés László, a Király-hágómelléki Egyházkerület püspöke, és Duray Miklós, a felvidékiek vezető államférfia személyesen kérték a lakosságot rádióban és televízióban, hogy támogassák a kettős állampolgárságot, rámutatva arra, hogy mit jelent ez nem csupán gazdaságilag, hanem elsősorban lelkileg az ottani magyarságnak. Több, mint ötszáz lelkipásztor jött át az országba, hogy felhívják a népet a kettős állampolgárság fontosságára. A trianoni átok, mely szétszaggatta a magyarságot, végre megszűnne. Biztosították a hallgatóikat, hogy nem lesz idegen beözönlés az országba. Azok, akik átköltözni kívántak, már rég megtették. Hangoztatták, hogy a lelki egység, a kulturális és gazdasági együttműködés megteremtése a cél. Hadd érezze minden magyar, bárhol is éljen, Moldovában, vagy Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, vagy a Vajdaságban, hogy egy egységes magyar nemzetnek a tagja, melyben mindenki minden magyarért felelős. De még akkor is, ha az elkövetkezendő három évben, mintegy 40,000 mobil magyar jönne át a Kárpátaljáról, vagy egy másik 40,000 a Vajdaságból, csupán azt az űrt fednék, ami az országban a lakosság természetes fogyatkozása révén bekövetkezik. A nyugdíj végett sem kell aggódniok, mert az Európai Unió szabályai szerint a nyugdíj folyósítása annak az országnak a kötelessége, ahol azt megszerezték. Elmondották, hogy az erdélyi magyarság megmaradását, mely az elmúlt évtizedben 200,000 lelket veszített, csak úgy tudják megakadályozni, ha megéreztetik velük, hogy ők az összmagyarságnak szerves részei, melyben számíthatnak testvéreik szellemi és kulturális támaszára. A moldovai csángómagyarok számára, akik a megsemmisülés küszöbén állnak, ez lenne az utolsó mentő öv. A szocialista kormány, szociál demokrata kormány társával együtt, erőteljes propagandát indított a kettős állampolgárság ellen. Azzal rémitették a lakosságot, hogy 800,000 külföldi magyar fogja elözönleni az országot, és mint egy sáska had felfogják emészteni az ország társadalmi és egészségügyi intézményeit, kiszorítva a polgárokat az ipari munkából, nyugdíjból és minden szociális juttatásból, óriási adó terhet hozva a népre. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök személyesen vezette a kampányt, kijelentve, hogy nem hajlandó nemzeti alapon álló politikát folytatni, nem kíván a nemzeti múltra tekinteni, a határokon túli magyarsággal való törődés szentimentális nosztalgia, ami Nagy Magyarország illúzióját kelti. Odáig ment, hogy a Katolikus Egyházat bevádolta a Vatikánban, mert szót emelt az Igen szavazat mellett, jóllehet az egyháznak az állammal kötött egyezménye erre teljes jogot adott. A szavazás eredménye lesújtó volt. A hazug propaganda és a vélt gazdasági veszteség fontosabbnak tűnt, mint az összmagyarság érdeke. A szavazóknak csak 37.35 % jelent meg az urnáknál. A megjelentek közül 52% Igennel, 48% pedig Nemmel szavazott. Az ország összes szavazóinak csupán a 18% szavazott igennel, a többi vagy nemmel, vagy egyáltalán nem szavazott. De mert az Igennel szavazók nem érték el a törvény által megkívánt 25% a szavazóknak, igy a szavazást semmisnek nyilvánították. Az eredmény rendkívül fájdalmas sebet ütött a külföldi magyarságon. Abban az illúzióban éltek, hogy a csonkaországiak magyarság tudata legalább olyan erős, mint az övék. Hittek abban, hogy a testvéri együttérzés és egymás iránti felelősség nem halt ki teljesen az úgynevezett “anyaországban.” Kegyetlen volt a felismerés. Sok ütést, megvetést kaptak elnyomóiktól, de a tesvértől kapott elutasító megvetés rendkívül érzékenyen érintette őket. Megfagyott a hymnusz az ajkukon és a magyar zászlót nem volt erejük elővenni. Hálátlan szívtelenségnek tűnt a leszavazás, pedig ők mindig szeretettel és bámulattal kisérték a csonkaországi eseményeket és eredményeket. Együtt dobogott a szivük, ha magyar sportoló állt az olimpiai dobogón, egyformán drukkoltak a magyar sportolókért, az ország minden sikere a gazdasági életben, vagy a tudományokban az ő sikerük volt.Nehéz volt elviselni, hogy a csonkaországiak nemet tudnak mondani hangos szavazatukkal Kazinczy Femenc, Arany János, Ady Endre, Aprily Lajos, Tamásy Áron, Kemény Zsigmond, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Jékely 1 oldal
