Székely Nép, 2004 (37-38. évfolyam, 53-54. szám)
2004-11-01 / 54. szám
vádolják az RMDSZ-t a jelenlegi posztkommunista román hatalom elvtelen kiszolgálásával. Az RMDSZ vezetése és szavazótábora közötti távolság kritikus méretűvé növekedett. Felismerve azt, hogy erre a helyzetre a romániai magyarok választói passzivitással reagálhatnak a 2004 júniusában sorra kerülő romániai helyhatósági és decemberi parlamenti választásokon (azaz megismétlődhet a vajdasági magyarok példája), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács idén 2004 januárjában benyújtotta a román parlamentnek a romániai magyarok .autonómia-statútumát tartalmazó törvénytervezetet. A benyújtás napján Tőkés László kijelentette, hogy az autonómia gyakorlati megvalósítását a román kormánnyal való tárgyalások útján képzeli el. Az RMDSZ vezetői egységbontóknak nevezték az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsba tömörült politikusokat, akik a romániai magyarság parlamenti képviseletét veszélyeztetik. Az EMNT és tagszervezetei autonómia-programjukkal valóban külön szándékoznak indulni a júniusi helyhatósági választásokon, de csak azokon a településeken -a Székelyföldön -, ahol a magyarok számaránya elég nagy ahhoz, hogy két magyar jelölt ne "oltsa ki " egymást .Az önkormányzati választásokat követően az EMNT az elért eredményeinek arányában kíván helyet kapni a romániai magyarságot képviselő szervezet parlamenti választási listáján (Romániában csak listás parlamenti választásokat tartanak) .Az EMNT és tagszervezetei tehát nem hogy a romániai magyarság parlamenti képviseletét nem veszélyezteti, hanem -éppen ellenkezőleg - az RMDSZ-böl kiábrándult több százezerre tehető szavazó aktivizálása és az RMDSZ-szel a helyhatósági választások utánra tervezett megállapodása révén minden bizonnyal jelentős mértékben hozzájárul majd a romániai magyarok parlamenti képviseletének erősítéséhez. Következtetés: Az autonómia-program visszatérést jelent ahhoz az állapothoz, amelyben a romániai magyarok bíztak még abban, hogy megőrizhetik nemzeti önazonosságukat, nyelvüket és kultúrájukat szülőföldjükön. A mostanra kialakult helyzetben -az autonómiaprogramot képviselőkön kívül -ugyanis nincsen olyan magyarországi vagy erdélyi politika erő, amely visszatartaná őket a tömeges kivándorlástól. Az EMNT az adott lehetőségeknél lényegesen többre tart igényt a nemzeti kisebbségek védelmében, a romániai magyar kisebbség megmaradása érdekében. A magyarországi Fidesz támogatja e cél elérését. Az ilyen igény érvényesítése ellentétes a román nemzetállami törekvésekkel, a nemzetállami törekvéssel szembehelyezkedő politika azonban nem radikálisan nacionalista, hanem legfeljebb nemzetállam-ellenes, és semmi köze az irredentizmushoz. A Európai Unió 15 tagállamában számos helyen működik a nemzeti kisebbségek területi autonómiája, a többség és a kisebbség megelégedésére. Románia az elkövetkező években - valószínűleg - szintén az Európai Unió tagjává válik. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése -a román kormány érvelésével ellentétes módon - 1334 (2003 }sz. Határozatában megfogalmazza, hogy "több európai állam csökkentette a belső feszültségeket (...} azáltal, hogy területi vagy kulturális autonómiát biztosított" nemzeti kisebbségei számára. "Azok az elvek és konkrét intézkedések, melyeket az autonómia magában foglal, segíthetnek a belső konfliktusok megoldásában." Nehezen indokolható az a gondolat, hogy a területi autonómia csak az Európai Unió "régebbi" tagállamaiban élő nemzeti kisebbségeket illeti meg, az "újabb" tagállamokban élőket pedig nem. Q 5. oldal
