Székely Nép, 2004 (37-38. évfolyam, 53-54. szám)
2004-04-01 / 53. szám
SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE 37. évfolyam 2004 április 53. szám A ROMÁNIÁI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG PROBLÉMÁJA Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke 2004. január 16-án két magyarországi hetilapban is a magyar nemzetpolitikát érintő tanulmányt tett közzé. A tanulmány felsorolja az RMDSZ- nek a magyar közösség érdekében elért eredményeit, felszólítja a magyarországi pártokat és az értelmiséget közös nemzetpolitikai minimum kialakítására, illetve határozottan síkraszáll a határon túli magyar politikai képviseletek olyan egy-sége mellett, amely biztosítja e szervezetek bejutását az adott ország parlamentjébe. Az RMDSZ a legutóbbi közvélemény-kutatások adatai szerint a román parlamentbe való bejutáshoz szükséges 5%-os küszöb alá csúszott. A romániai magyar párt leginkább a magyarok által népszerűségéből, ami részint a helyi alacsony életszínvonallal, részint néhány meghatározó RMDSZ-es politikus gazdasági tevékenységét övező híresztelésekkel, leginkább azonban a magyar népesség politikai elégedetlenségével függ össze. Mindehhez hozzájárul, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség fokozatosan szakít a jelenlegi román ellenzékkel, és az Iliescu-Nastase páros által vezetett Román Szociáldemokrata Párttal, a kommunista utódpárttal működik együtt, ami miatt komoly bírálatokat kap a román ellenzéki sajtóban is. Ebben a környezetben újabb kihívást jelent Markó Béla pártelnök számára, hogy Romániában - a vártnál jóval szervezetettebben, nagyobb társadalmi és sajtóvisszhanggal - civil szervezetként megalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, mely leginkább az RMDSZ-szel szembeforduló magyar értelmiségieket fogja össze, és az európai példákon alapuló kisebbségi autonómia-modellek elérését tűzi ki célul a magyar kisebbség számára. Bár az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nem párt, ösztönzőleg hat egy alternatív magyar politikai erő megalakítására, amely idén nyáron a többségében magyarok lakta Székelyföldön nem teljesen esélytelenül tudna elindulni az önkormányzati választásokon, akár az RMDSZ-szel szemben is. Markó Béla tanulmányában meglepő új elem az a felhívás, mely szerint a magyar elitnek ismét hinnie kellene a magyarság szülőföldön történő megmaradásának esélyében. Ma Magyarországon ismét felerősödött - elsősorban a rendszerváltás előtt szocializálódott kormányzati apparátusban - az a felfogás, hogy a magyar kisebbség léte csak problémák forrása, így azokkal érdemben törődni nem érdemes. Szintén új a magyar belpolitikában, hogy a jobboldali értelmiség egy része anélkül kezdett kampányba a határon túli magyarok kettős állampolgárságáért, hogy ennek demográfíai-társadalmi-politikai hatását bárki elemezte volna. Egyre több közgazdász véli úgy, hogy a Magyarország uniós csatlakozása után hatványozottan felmerülő munkaerőhiányt határon túli magyarokkal kellene pótolni, amit elősegítene a kettős állampolgárság. Mindez azonban könnyen járhat azzal, hogy Magyarország ugyanúgy "kiszívja" a magyar kisebbséget Erdélyből és a többi szomszédos országból, ahogyan ezt Németország tette a II. világháború végétől napjainkig. A németek Erdélyből mára szinte teljesen eltűntek. Vagyis a kettős állampolgárság általános követelése és a szülőföldön történő megmaradásban való hit jelenleg logikusan és világosan nem egyeztethető össze. A Markó-tanulmány másik új eleme, hogy az RMDSZ elnöke először zárkózik el nyíltan az autonómia-törekvések elől, azzal az érvvel, hogy jelenleg elérhetetlennek tartja. Ez az érvelés várhatóan politikai muníciót fog adni romániai magyar politikai ellenfeleinek, akik viszont hivatkozhatnak számos európai példára, egyre több nemzetközi dokumentumra, így az ET 1334- ajánlására (Gross-jelentés), valamint az Európa Tanács készülő Autonómia Chartájára, vagy a magyar-jugoszláv kisebb-1. oldal
