Székely Nép, 2003 (36. évfolyam, 52. szám)
2003-11-01 / 52. szám
Romaneasca fasisztoid kulturális szervezetet, amelynek első nagy fegyvertette a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom megszervezése volt. Petre Roman kormánya nem tétlenkedett. Adrian Motiut, a Vatra oszlopos tagját Erdélyért felelős államtitkárrá léptette elő 1990. február havában. Az új államtitkár a kormányfőnek volt alárendelve. Az irodája közvetlen a miniszterelnöki kabinet szomszédságában helyezkedett el. 1989. december 22-ének estéje. A diktátor megfutamodása által kiváltott eufória első pillanatai után az országban és külföldön megjelentek az első kétségek. Ki veszi át a helyét? Ismét egy kommunista? Az akkor még Központi Bizottság erkélyén mindenféle alakok jelentek meg, egyesek ismertek, mások nem. A téren azt skandálják: "Kommunisták nélkül! " Ebben a pillanatban jelennek meg a terroristák (egy fogalom, amely azóta is jól körülhatárolt meghatározás nélkül maradt). A zsenge demokrácia veszélybe került, (la patrie en danger), a kétségeket zárójelbe kellett tenni. És megindult a hűségnyilatkozatok végeérhetetlen áradata -valamennyi társadalmi, szakmai, etnikai, területi kategória képviselői követték egymást a tévé képernyőjén, kifejezni csatlakozásukat a hatalom frissen megalakult intézményeihez (úgy tűnik, akkor kezdődött a reprezentativitás kényszerképzete, hogy ti. "a tömeg én vagyok"). Amikor a zárójelek felnyíltak, a volt kommunisták -a gyilkos katonákhoz hasonlóan -már a demokrácia védelmezői voltak, s a lakosság döntő többsége számára pedig Ion Iliescu hőssé vált, akinek megkérdőjelezése egy lett volna a szentséggyalázással." Dilema, No.410 A bukaresti antikommunista és Iliescu-ellenes, demokratikus erők megfélemlítésére a FSN és a kormány közvetlen támogatásával beindultak a bányászjárások. Iliescu és pártja hétévig tartó hatalmát a Ceausescu-tól örökölt államstruktúrákra építette, s a román kommunista pártban szerzett tapasztalatok felhasználásával uralkodott. A szekuritáténak és jogutódjának, a SRI-nek, a hadseregben tevékenykedő titkosszolgálatoknak meghatározó szerepük volt és van mai napig is a román társadalom szétzüllesztésében, diverziók keltésében, az idegengyűlölet szításában, a tömegek manipulálásában, s nem utolsó sorban a '89. decemberi vérengzésekben. Ezeknek a szerveknek kvalifikált támogatása, fenntartása nélkül a neokommunista uralom rövid életű lett volna. A posztdecembrista hatalmat gyakorló politikai osztályra, elitre rá lehet mondani, hogy a smecherekre jellemző talpraesettség, kétszínűség, a partnerek átverése, az ügyeskedés politikája jellemzi. Lehet ezt pozitív értelemben is elkönyvelni. De a kóklerség a román politikában nemcsak társadalomzüllesztő, erkölcstelen - mindenek előtt románellenes. Románia 1990-ben egyforma eséllyel indulhatott volna az Európai Unió-s és NATO tagságért a többi közép-európai országgal: Lengyelországgal, Csehországgal és Magyarországgal. A bizánci kultúrához, civilizációhoz való erős kötődése hátramozdító erőként hatott Románia fejlődésére. A Dimbovita parti uralkodó szellemiség tagadta és tagadja az európai civilizáció értékeit, képtelen megérteni, hogy az európai struktúrákhoz nem lehet csatlakozni értékeinek tagadásával. A kétpólusú civilizációt csak úgy lehet egyeztetni, hogyha mindkettő értékeihez egyformán ragaszkodik. A változó világban uralkodó folyamatok meghatározó szerepet játszanak az ezredforduló modernizációjában, sokszínúségének etnikai, kulturális, gazdasági és társadalmi fejlődésében. "A román szellemi elit képviselői különbözőképpen viszonyulnak az erdélyi jelenséghez. Boia és Patapievici már idézett megállapításai arra vallanak, hogy ők ezt az Osztrák-Magyar Monarchia sajátos hagyományaiból eredeztetik. Az 1996- os választások eredményeit kommentáló erdélyi Emil Hurezeanu is az eltérő történelmi hagyományokkal magyarázza a két régió közötti szembetűnő eltéréseket. "A felvilágosodás, a reformáció, a tolerancia és a verseny közép-európai értékeihez - írja -, amelyek főként az erdélyi románok sajátjai, Romániában a társadalmi és politikai kultúra olyan formái csatlakoznak, amelyek a szemlélődés és a passzivitás, vagyis más, kevésbé aktív szociális kódok befolyása alatt állnak és az ortodox-keleti értékvilág sajátjai." Magyar Kisebbség, 1997 No.3-4; No. 9-10 Ez - teszi hozzá nagyon helyesen Hurezeanu -"nem értékítélet, hanem ténymegállapítás". A globalizáció és a devolúció egymást kiegészítő, a modernizáció hatékony eszközei. A romániai politikai elit ezzel az áramlattal ellentétes politikát folytat. A társadalomban biztosított kiváltságait félti a devolúciótól, a demokratikus jogállamiságtól, a másságtól. A privatizáció és az állam megreformálásának hiánya katasztrofális eredményekkel járt. A gazdasági élet lezüllött. A GDP 50 %-ot veszített értékéből '89-hez viszonyítva. Az Európai Uniótól származó értékelések szerint 35 évre van szüksége Romániának, hogy elérje az európai kullogó tagországok gazdasági szintjét és 5- 10 évre ahhoz, hogy megközelítse a '89-es gazdasági paramétereket. Az Európai Unióhoz való csatlakozásra váró tizenkét jelölt országból az "előkelő" 12. helyet foglaja el. A kétpólusú politika optimizmusa megtévesztő. Az Európai Uniót programokkal, ütemtervekkel és erősen megtévesztő diplomáciával árasztja el, s próbálja megnyerni abban a meggyőződésben, hogy a nyugatiak hiszékenyek, naivak, s át lehet verni őket minduntalan. "A romániai helyzet különössége és kilátástalansága abból adódik, hogy a formálódó civil társadaloOm és a politikai és államélet egésze között egyre mélyül[ szakadék tátong. Ez a modernkori román történelem állandó jellemvonása, csakhogy most nem arról van szó, mint a múlt században és a század elején, hogy az elitek messze maguk mögött hagyták az archaikus körülmények között élő társadalmat, hanem éppen fordítva: az elitek nem tudnak megfelelni a társadalom elvárásainak. Romániában tulajdonképpen nincsenek a szó valódi értelmében vett pártok (ez is az oroszországi helyzetre emlékeztet), és különösen hiányoznak a Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban a politikai váltógazdálkodás két pólusát alkotó, szervezett ellenzéki, illetve reformkommunista előzményekre épülő új pártok." Magyar Kisebbség, 1999. No. 2-3; No. 16-17. Idehaza a belpolitikában a szegénységet, a nyomort, a munkanélküliséget, a mérhetetlen és gátlástalan korrupciót választási kampányokon tett, beválthatatlan, demagóg ígéretekkel manipulálva a román társadalmat, megreformálni nem lehet. Ahhoz, hogy a PDSR, a N astase kabinet élvezhesse a román társadalom támogatását, s az európai vezető körök bizalmát, irányváltásra van szükség a politikában, s mindenek előtt a mentalitásban. Eleget kell tennie a pluralista társadalom követelményeinek, alkalmazkodnia kell, magáévá kell tegye azt az előnyt, amit Erdély kínál, mint az európai civilizáció értékeinek hordozója. A Nastase kormányzat csak úgy válthatja be ígéreteit, erősítheti esélyeit az európai struktúrákhoz való csatlakozásban, hogyha tettekben elhatárolja magát a retrográd, visszafogó, nacionalista pártoktól és áramlatoktól, és hogyha határozottan, egyértelműén eleget tesz azoknak a követelményeknek, amelyekkel az Európai Unió-s tagság jár. Különben a sikertelen országok soraiban reked. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy Románia számára az euroatlanti struktúrákhoz való csatlakozás kényszerpálya, más alternatíva hiányában. A PDSR vezető egyéniségeit a kettősség jellemzi. Egyszerre akarnak a Vatra Romaneasca alapító tagjai lenni, magyarbarátként az erdélyi magyar képviseletet kormányban látni. Románia '89 utáni mindenkori kormánya, a Ciorbea kormány kivételével erőteljesen használta a nacionalizmus fegyverét. Egyféleképp, mint nemzeti kohézió, másfelől a megosztás fegyvereként. Mind a kettőből megpróbált maximális hasznot húzni. A Vatra 2. oldal
