Székely Nép, 2002 (35. évfolyam, 49-50. szám)
2002-09-01 / 50. szám
A MAOYARSÁO SZÁMADATAI Interjú Pomogács Bélával POMOGÁTS BÉLA: A magyarság helyzetéről beszéltem, elmondtam azt, hogy az első világháború előtt, tehát Trianont megelőzően ebben a középeurópai régióban, amelyet az Osztrák-Magyar Monarchia, a Balkán és Lengyelországnak Oroszországhoz tartozó része jelentett, milyen volt a beszélt nyelvek száma. Az első kategóriába tartoztak a lengyelek, ez volt a legnagyobb nyelv akkor , ebben a térségben kb. húszmillió ember beszélte. A második helyen három nyelv állt körülbelül tízmillió beszélővel: a magyar 10,5 millióval, a román majdnem ugyanennyivel, és a német. A német nyelvet beszélőkhöz természetesen hozzáadódnak az osztrákok, a szudétanémetek, a magyarországi, romániai németek, és így a nyelvet beszélők száma eléri a közel 10 milliós nagyságrendet. Harmadik helyen álltak azok a nemzetek, amelyek öt-hat millió beszélőt tarthattak nyilván. Ilyenek voltak a csehek, a bolgárok és a szerbek. Negyedik helyen szerepelnek azok, akik kétmillió körüli számban éltek: a szlovákok, horvátok, szlovénok. Volt még néhány kisebb csoport is, például az albánok, makedónok stb. Közel száz év alatt, tehát az első világháború előtti korszakhoz képest, a Kárpát-medencében ma kb. 2,5 millió magyar él, ebböllO millió Magyarországon, 1,5 millió Romániában, közel 500 ezer Szlovákiában, 150 ezer Kárpátalján, 300 ezer Szerbiában, a Vajdaságban, és vannak kisebb, tízezres közösségek Horvátországban, Szlovéniában es Ausztriában. A magyarság létszáma kb. 25 százalékkal emelkedett, ezzel szemben a románok megkétszerezték a számukat. A szlovákok 1,8 millióan voltak Magyar Trianon előtt, ma pedig 4,5 millió szlovák van, tehát két és félszer annyi, mint az említett korszakban. Ezekből az adatokból le lehet vonni következtetéseket: a magyarság létszáma rendkívüli módón csökkent, a régióban elfoglalt helye is nagyon lecsökkent. A történelmi Magyarországon - Horvátország nélkül - a magyarság 53-54 százalékát alkotta a lakosságnak. Ma már ötven százalék alatt van ez az érték. Erdély lakosságának 37-38 százalékát alkotta a magyarság Trianon előtt, a mai 8 milliós Erdélyben pedig alig van 1,5 millió magyar, tehát még a 20 százalékot sem éri el! K:On szerint minek tudható be ez a drasztikus csökkenés? F: Egyrészt a demográfiai deficitnek, tehát a magyar családokban kevesebb gyermek született, mint a környezetünkben élő, másrészt pedig hogy rengetegen elvándoroltak. Csupán Magyarországról a két világháború között több száz ezer ember ment el (főleg Amerikába), és ugyancsak százezrek emigráltak több hullámban a második világháború után. Összességében 8 a számok megközelítik az egymilliót. A többi népnek nem volt ekkora emigrációja. Erdélyből több mint 600 ezer magyar ember vándorolt el Trianon után, ebből 200 ezer 1990-et követően. Ne feledjük az asszimilációt, ami nagyrészt erőszakosan történt a románok, szlovákok, szerbek részéröl. Az asszimiláció állami szinten történt a magyar iskolák megszüntetésével. Nincsenek igazán megfelelő lehetőségek a továbbtanulásra, a megfelelő szakmai elhelyezkedésre. Per pillanat a magyar iskoláskorú gyerekek egyharmada (van, a hol 40 százaléka) nem magyar iskolában végzi tanulmányait. Olykor egész groteszk helyzetek adódnak, mint az erdélyi Borbándban, ahol a magyarokat elrománosították, de a római katolikus templomban a Miatyánkot a mai napig magyarul imádkozzék, bár alig értik, amit mondanak. A magyar kultikus nyelvvé vált, olyan, mint egykoron a latin, amikor az emberek nem értették, hogy mit imádkoznak. K: Hogyan látja a csángók helyzetét? F: Reménytelennek tartom. Még a 19. század végén, a 20. elején kb. 200 ezer csángó élt, olyan magyar, aki különböző körülmények között a Székelyföldről, Erdélyből kikerült Moldvába. Rohamosan sikerült elrománosítani őket az iskolák és az egyház révén. A római katolikus templomokban csak román istentiszteleti nyelvet használtak. Sajnos ez a tény a római katolikus egyházra is némi rossz fényt vet, hiszen az ő papjaik voltak a beolvasztás első számú eszközei. Voltak is panaszok a Vatikánnál, de ebbe az ügybe nem kívántak beleavatkozni. Manapság nagyjából 50 ezerre nő egyes kutatók szerint csak 2Q1\Ö30 ezerre I\Ö tehető azoknak a száma, akik még valamelyest tudnak magyarul, és annak vallják magukat. Véleményem az, hogy a csángók problémáját úgy lehetne hosszú távon megoldani, ha beköltöztetik ókét a Székelyföldre. 19az, erre már voltak sikertelen kísérletek, hiszen a csángók és az erdélyi magyarok között akkora civilizációs különbségek vannak, melyeket nagyon nehéz áthidalni. K: Véleménye szerint a székelyeket nem fenyegeti ugyanez a veszély? F: Az egyetlen népcsoport talán, amelyiket nem féltem. Él ott 700/800 ezer magyar egy tömbben, a betelepítések ellenére is ez egy kompakt magyar vidék, ahol Sepsiszentgyörgytól Gyergyószentmiklósig magyarok élnek. Észak-dél irányban egy 150/180 km-es, kelet-nyugat irányban pedig 100 km-es magyarok lakta terület van. Ott még a románok is kénytelenek voltak megtanulni magyarul, ha érvényesülni akartak. Ugyanakkor én is tapasztalom, hogy a városokban egyre több román szót lehet hallani. Ez abból is adódhat, ha együtt halad hat fiatal, és azokból egy román, akkor úgy beszélnek, hogy ő is értse. Tehát a Székelyföldet nem látom veszélyeztetve, viszont a többi területet igen, mivel azokon egy oiyan szórványosodás figyelhető meg, ahol a magyarság száma radikálisan csökken. Ez tapasztalható Nagyenyed vagy Szatmánémeti környékén, a Kalotaszegen, de a nagyobb városokban is. Kolozsváron Funar legnagyobb örömére, hogy nem kell bajlódjon a kétnyelvű utcanévtáblákkal a magyarság részaránya jóval 20 százalék alá csökkent. Pedig Kolozsvárott az 50-es években is magyar többség volt, Trianon előtt pedig 83 százalékban magyarok lakták a várost. Hatalmas betelepítések történtek, és ami még szomorúbb, hogy nem erdélyi románokat hoztak, hanem havasalföldieket, moldvaiakat, akik ezen a tájon teljesen gyökértelenek, fogalmuk sincsen, hogyan lehetnek Kolozsváron olyan épületek, melyek a magyar múltat szimbolizálják - gondolok itt a Szent Mihály-templomra, a Farkas utcára, Mátyásra, akinek szülőházán olyan emléktábla található, miszerint a legnagyobb román király volt stb. K: Milyen tapasztalatokkal tért haza a szurdokpüspöki anyanyelvi táborból? F: Nagyon kellemes emlékekkel, sok kiváló gyermek volt jelen, ott volt a Duna TV-s Renge Csilla, a tábor vezetője, akiről szintén csupa jót mondhatok, hiszen lelkesnek, jó képességű, odaadó embernek és vezetőnek ismertem meg, ami nagyon fontos a tábor szempontjából is, és ilyen emberekre egyre nagyobb szükség van. K: Véleménye szerint mennyire tud hatni a Duna T elevízió a határon túli ma-gyarokra? F: Többször is elmondtam, mennyire fontos szerepet tölt be. Minél több olyan műsorra van szükség, amely bemutatja például Erdély csodálatos történelmét, vidékeit, kultúráját, azt, hogy érdemes ott élni. Sokszor az ott felnőtt emberek sem tudják igazán, milyen kincsek tulajdonosai, és ezen értékek felfedésében nagy szerepetjátszhat a Duna Televízió is. Az állam elhanyagolta a földeket, erdőket, ezeket pedig a gazdálkodók nagyon jól ki tudják használni, csak fel kell hivni a figyelmet hogyan, hiszen van olyan erdőrész, ahol még Ceausescu járt utoljára vadászni. Sajnos a népszámlálás hideg zuhanyként érte az erdélyi magyarságot, 1,8 millióról csökkent odáig, hogy most alig éri el az 1 ,4 milliót. Az emberek kezdik elveszteni hitüket, hogy Erdélyben is megmaradhatnak magyarnak. A Duna TV bemutathatna olyan erdélyi magyar gazdálkodókat, üzletembereket, akik sikeresek, és ezáltal meg kell erősíteni az ottani magyarok hitét abban, miszerint igenis érdemes Erdélyországban élni. Ami talán a legfontosabb: magyarnak maradni. írta Nánó Csaba
