Székely Nép, 2002 (35. évfolyam, 49-50. szám)
2002-03-01 / 49. szám
SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE 35. évfolyam 2002 Március 49. szám Az erdélyi magyarság kilátásai Király Károly Románia több mint tíz éve keresi a kiutat, a neki megfelelő helyes választ, és még mindig nem tudta eldönteni az elit, a politika, hogy milyen irányba kötelezze el magát - a keleti vagy a nyugati orientáció mellett horgonyozza le ingadozó, viharvert politikai bárkáját. A keleti orientáció nem vonzó - a megszokott nem tételez fel mentalitásváltást. A nyugati orientáció ígéretes és vonzó, a modernizáció eséllyel kecsegtet, a globalizáció áramkörének sodrásába terelné a román társadalmat - mentalitásváltást igényel. A demokra- tikus jogállamiság, az emberi jogok tisztelete, a kultúra sokszínűsége, az európai civilizáció értékeinek megbecsülése esély és kötelezettség - a forma helyett a tartalomra kell helyezni a hangsúlyt. Van-e esélye ennek az alternatívának? Véleményem szerin - van. A feltételek adottak. Politikai akarat kérdése. Radikális és határozott váltást igényel. Szembe kell nézni a valósággal. Szakítani kell a hagyományos politikával, különben a lehetőség kiaknázatlan. A politikai irányváltás késik. Bukarest azon fáradozik, hogy úgy csatlakozzon az európai struktúrákhoz ahogy van: a tartalom nélküli formák intézményrendszerével, centralizált nemzeti állammal, az emberijogok szelektív alkalmazásával, stb., stb. Nyugat felé szaporán hangsúlyozza a térségben betöltött stabilizációs szerepet, az ország geopolitikai fekvését, lakosságának tekintélyes népességét, amit Európa nem hagyhat figyelmen kívül. Bukarest meg van győződve arról, hogy ez a politikai lobbizás eredménnyel jár. Ez a politika minden valóságot mellőz Az Európai Unióhoz való csatlakozásra váró tizenkét országból Románia az utolsó helyet foglalja el, s az idő teltével csatlakozási esélyei csak romlanak. Romániának minden esélye megvan arra, hogy a meghasonlott országok közt rekedjen. Molnár Gusztáv “Az erdélyi kérdés" címú nagyszerű tanulmányában olvashatjuk: "Kit lehet európainak --. és ezzel az európai Unió, a NATO és más ezekhez hasonló szervezetek pottenciális tagjainak tekinteni ? A legegyértelműbb és - átfogóbb választ a nyugati kereszténységhez tartozó népek, valamint a muzulmán és ortodox népek között húzódó, évszázadok óta fennálló nagy történelmi választóvonal szolgáltatja. Ez a választó vonal a Római Birodalom 4. századi felosztásával és a Német- Római Szent Birodalom 10. századi megalakulásával vált láthatóvá. Mai "helye" körülbelül 500 év óta változatlan. Észak-déli irányban a Finnország és Oroszország, valamint a balti államok és Oroszország közötti határral esik egybe, majd Nyugat-Beloruszon, Ukrajnán húzódik keresztül, élválasztva egymástól a görög-katolikus nyugati részt és ortodox keleti résztől; Romániában a katolikus magyarok (Huntington itt nyilván az egyszerűség kedvéért használja a "katolikus" jelzőt -M.G.!) által lakott Erdély és az ország többi része között húzódik, majd a volt Jugoszláviában a Szlovéniát és Horvátországot a többi köztársaságtól elválasztó határmentén halad tovább. A Balkánon ez a választóvonal természetesen az Osztrák-Magyar Birodalom és a Török Birodalom közötti történelmi határvonallal esik egybe. Ez Európa kulturális határa és a hidegháború utáni világban ez egyben Eurápa és a Nyugat politikai és gazdasági határa is. A civilizációs paradigma így világos és megcáfolhatatlan választ ad a nyugat-európaiakat foglalkoztató kérdésre: "Hol ér véget Európa? Európa ott ér véget, ahol a nyugati kereszténység véget ér, és ahol az Iszlám és az ortodoxia kezdődik.” Az utóbbi időben, években mint több iromány , tanulmány jelenik meg azokról a gondokról, feltételekről, kötelezett-ségekről, amelyek lehetővé 1. oldal
