Székely Nép, 2000 (33. évfolyam, 46. szám)

2000-10-01 / 46. szám

Horváth György: Az Értöl a Kölesérig A címadó két kis patak a Bihar megyei Érmellék és Nagyszalonta között fekvő területet jelzi: Beke György erdélyi barangolásainak útszakasza. Ennek egyes állomásai -falvak és városok - többé­­kevésbé ismert, neves és névtelen emberek születéséhez, életéhez, sorsához kötődnek. A mai Romániának ez a nyugati határvidéke az Árpádok korától a mai napig sokszor szerepelt a magyar történelem fényes és fekete lapjain. Tatárok, törökök pusztítása, nemzetiségi és vallási elnyomás szélsőséges, elvakult hatalmi törekvések, emberirtás, sírkövek döntögetése, évszázados épületek, tele­pülések lerombolása... Beke György alapos felkészültséggel, bámulatosan gazdag ismeretanyag birto­kában a mai Erdélynek ezt a részét mutatja be és közben föleleveníti a viszontag­ságos múltat, a már-már homályba merülő régmúltat. Az erdélyi magyarság léte, gyara­podása és fogyása egyaránt tanúsítja: nyelvében él a nemzet. Ezért jó, hogy mindjárt e könyv elejére Kazinczy Ferenc neve került, aki közel kétszáz éve "a ma­gyar nyelvet igazi magyar nyelvvé tette". Mennyire időszerű ez manapság is! Amikor Erdélyben évtizedeken át az iskolákban tilos volt a magyar történelem, az irodalom vállalta át a történelem meg­tartó örökségét. Ezért olyan felbecsül­hetetlenül értkes Beke György évtizedeket betöltő munkássága: riportok, könyvek sora, elfelejtett vagy elhallgatott tények, események rögzítése. Emberközelség, mélyen átérzett felelősségtudat, lelkiis­meretesség jellemzi odaadó, fáradhatatlan írói pályáját. Utjai során meggyőződött arról, hogy az erdélyi magyar valóságot a helyszínen, az élet oldaláról legjobban a lelkészek ismerik. A református parókiákat is rend­szeresen látogatja. Ezzel összefüggésben megrázó élménye volt évekkel ezelőtt a le­zárt érmihályfalvai parókia. Suttogva mondták el akkor: a népéhez, egyházához rendületlenül hü Sas Kálmán református lelkészt 1956 után, a kitalált "Ermelléki összeesküvés" vádjával halálra ítélték és 1958-ban kivégezték... A kiemelés szándékával ajánljuk a mindvégig lebilincselő, érdekes és fordu­latos könyvből a nagyváradi Szent László templom "halálos ítéletének" történetét. Nagyvárad, Szent László városa, a ma­gyarság szellemi, kulturális és történelmi örökségének gazdag tárháza, Erdély kapu­ja. Nemzetiségek, vallások, irodalmi és politikai törekvések egyik jelentős szín­tere, "ahol egymásra találnak az em­berek". Beke György írói képzeletében Ady Endrével fürkészi a változásokat. A közelmúlt két határköve 1920 (Trianon) és 1990 (rendszerváltás). Vizsgálódása e helyen is a jelenig, a kortársakig terjed. És itt magasan kiemelkedik a Király­­hágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Tőkés László személye és szol­gálata, tevékenysége. Számunkra külö­nösen értékessé teszi a könyvet az a kitűnő jellemzés, amellyel a püspök családi hát­terét, életútját, történelmi tisztánlátását, következetességét, elkötelezettségét, e­­gyéni bátorságát, a nemzet megmara­dásáért, a magyarság jogaiért vívott harcát leírja. Tőkés László püspöknek a ma­gyarság egységéért, életkérdéseiért, jö­vőjéért folytatott küzdelemben méltó társa Tempfli József római katolikus püspök. Az oknyomozó, tényfeltáró útleírás utolsó állomása Nagyszalonta. Arany János, a Csonka torony, Toldi Miklós családja - mint ismerősök jelennek meg a könyv lapjain... Beke György kíváncsi felfedező: min­dent tudni, látni, ismemi vágyik. A részek­ben mindig az egészet látja és keresi - akár időben, akár térben. Amit olvasott, hírből hallott, azt személyesen akarja látni, hal­lani, ellenőrizni, - ha kell - kiigazítani. A MUNDUS Magyar Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent könyvet szeretet­tel ajánljuk olvasóink figyelmébe. A második bécsi döntés Dr. v. Ravasz István Hatvan évvel ezelőtt, 1940. június 22- én a francia fegyverletétel, illetve Elszász- Lotharingia Németországhoz történő csatolása hatására a Molotov-Ribbentrop­­paktum okán szintén terjeszkedni kívánó Szovjetunió június 26-án jegyzékben követelte vissza Romániától Beszarábiát, s a "22 éves megszállás kompenzációjaként" Észak-Bukovinát. Románia engedett, illetve július elsején felmondta a brit területi garanciát. A magyarországi mi­nisztertanács június 27 -én kimondta, hogy ha Románia teljesíti a szovjet követelést, akkor Magyarország kikényszeríti Ro­mániával szembeni területi igényeinek tel­jesítését. A Legfelsőbb Honvédelmi Ta­nács aznap mozgósította a Honvédséget. A német nyomásra július 10-én gr. Teleky Pál 6 miniszterelnök, 26-án Antonescu román miniszterelnök találkozik Hitlerrel. Tumu-Severinben (Szörényvár) aug. 16-24 között lefolyt külügyminiszteri tárgyalások eredménytelenül záródtak. A magyar kor­mány aug. 26-án határozatot hozott Ro­mánia megszállására. A román kormány 27- én német-olasz döntőbíráskodást kért. 28- án a Honvédség támadási előkészületeit leállították. A Bécsben összeülő, Ribben­­trop és gr. Ciáno külügyminiszterek vezette német-olasz döntőbíróság 1940. augusztus 30-án Magyarországhoz csatolta vissza a Székelyföldet, Észak-Erdélyt és a Partium Nagyváradtól északra elterülő részeit (Bihart, a Szilágyságot, Szatmárt és Máramarost). Magyarországhoz került 43,104 négyzet-kilométeren 2,633,000 lakos, akinek 51,4%-a volt magyar, 42%-a volt román és 3.7%-a volt német. A visz­­szacsatolást az országgyűlés az 1940. XXVI. tc-kel okt. 8-án iktatta be. A dön­téssel egyik fél sem volt elégedett. A ma­gyar vezetés hozzávetőleg az 1918. nov. 13-i belgrádi konvencióban kijelölt Maros­vonaláig szerette volna Magyarország egykori területeit visszanyerni, s fenntar­totta igényét Erdély egészére. Ez egyfajta magyar-román versengésre vezetett Né­metország, később a szövetségesek, illetve a Szovjetunió előtt. A június 26-i jegyzékkel megindult folyamatot a Bulgáriának D-Dobruzsát visszajuttató szept. 7-i kétoldalú bolgár-román craiovai egyezmény zárta le.

Next

/
Oldalképek
Tartalom