Székely Nép, 1999 (31-32. évfolyam, 43-44. szám)
1999-11-01 / 44. szám
Tűz allat a határok “szentsége irta Graham Fuller U Május 9-én az Albanyban (New York állam) megielenö Times Union című ujságbn a fentebbi címmel jelent meg egy aktuális fejtegetés Graham Fuller tollából, aki korábban a Központi Hírszerző Ügynökségen (CIA) belül működő Nemzeti Hírszerző Tanács helyettes elnöke volt. Ma a kérdés az, hogy az államok közösségének meddig kell elmennie abban, hogy megmentsen határokat és területi függetlenségeket olyan államokban, ahol a rendszer brutális, alkalmatlan a vezetésre és már szetesöben van? Jó lesz, ha a világ hozzászokik ahhoz, ami Koszovóban történik, mert ez a közeljövő jelenségeit már magában hordozza. Nekünk, a kisebbségi kérdésekben, szükségünk van elveinket újra és alaposan átgondolnunk a határok és a nemzeti függetlenségek tárgyában. Alapvető tény az, hogy a jövő évszázadban a kisebbségek nem lesznek hajlandóak azon határok között élni, amelyek közé a történelem önkényesen beszorította őket, rájuk erőszakolt, különösen, ha e határok között a helyzetük elviselhetetlen. Sokkal inkább mint eddig, követelni fogják, hogy hangjukat hallassák azokban a kérdésekben, hogy kik is azok, akiknek fennhatósága alatt élnek és hogyan kezelik jogaikat, érdekeiket. Államok, melyek a kisebbségeiket csak erőszakkal tudják uralni, összeomlásra vannak Ítélve. A kritérium a jó kormányzás. Ha az államok nem tudják biztosítani a helyes kormányzást, a kisebbségek ma már hajlanddók vér- és anyagi áldozatokra, hogy kivívják maguknak a teljes autonómiát vagy akár a függetlenséget is. A demokraükus államoknak az lesz a feladata, hogy határozzanak, meddig mehetnek el abban, hogy óvják olyan országoknak épségét, fennálló határait és területét, melyeknek kormányai az Egyesült Nemzetek alapokmányait figyelmen kívül hagyva kormányoznak. A westfaliai békekötés (1648) óta a világrend az államok függetlenségének és a határok „szentségének" elvén alapul, azaz mindaddig, amig a határok nem változnak ilyen vagy olyan esemény folytán. Általában tiszteletben tartják a határokat.(?) Azonban hogyan lehet ezt megmagyarázni a tibetinek, hogy olyan Kina határain belül éljen békésen, amely kulturirtást gyakorol rajtuk, csupán azért, mert a Brit Világhatalom aláirt egy szerződést a Ching dinasztiával, hogy ezzel semleges zónát alakítson ki az Orosz Birodalom ellenében? Az ilyen magyarázat teljesen alaptalannak tűnik az előtt a nép előtt, amelyiket bántalmaznak, amelyiket önkényes és zsarnoki parancsuralmi rendszer megfoszt minden jogától. Bár ez nem is erkölcsi kérdés. Hiszen valós helyzetről beszélünk, arról, hogy a kisebbségek hajlandók lesznek-e az eljövendő században is eltűrni a rossz bánásmódot akkor, amikor a világ ma hangos a demokrácia dicsőítésétől, az emberi jogokat betartó békés társadalmakról beszelünk, és jól működő társadalmi szervezetek léteznek, de kiváltképpen, amikor az Egyesült Nemzetek által lefektetett elvek korlátoznak, hogyan várhatjuk el azt, hogy a kisebbségek véglegesnek ismerjék el az elfogadhatatlan status quo-t? Éppen most vannak népek abban a folyamatban, hogy problémájukat küszöbünkre helyezzék. Biztos, hogy sok rezsim nem fogja ezt csendben eltűrni. Hiszen bárhol akadhat egy diktátor, aki az erőszakot korlátlan ideig gyakorolhatja az elnyomott kisebbségeken. Bár. ha egy kormány ezt az utat választja, önmagát ítéli „páriára", kitaszítottságra, önmagát taszítja a zsarnokság mocsarába, belső konfliktusokba, terrorizmusba, zavargásokba. Távol maradnak ezekben az országokban a külföldi befektetések, nemzetközi tekintélyük megsemmisül, még a turizmus is elapad. Tehát vagy olyan államformát választ, amely elfogadható lesz népe számára, beleértve a kisebbségeiket is, vagy viselnie kell a következményeket. Az üzenet: „A világ nem fog benneteket megmenteni." De akkor lanek van Joga" valamely államhoz? Bárkinek? Erre a rövid valasz az, hogy alapjában véve, igen. Mindazoknak, akik eltökéltek, hogy megszerezzék azt. A parancsuralom erős lökést ad ez irányban. De nem mindenki akar majd egy bizonyos államot. Mint ilyen, Jugoszlávia, vagy a Szovjetunió tökéletes gondolat, ha a tömörülés egyhangúan önkéntes, de akkor nem, ha erőszak hozta létre ezt a konglomerációt. És ezen túlmenően, ha nem tud biztosítani elfogadható életformát. Most ilyen ciklusban vagyunk. Van lehetőség arra, hogy első lépésben az elnyomó államok nagy számban kisebb etnikai egységekre bomlanak. Azután majd ezek az uj nemzeti egységek - remélhetőleg logikusan - uj módon megegy eznek majd, de most már önkéntes alapon fog ez megtörténni, jól kialkudott jogokkal, esetleg föderáció keretén belül. Az Egyesült Európa ilyen közösség és az államok tülekednek a csatlakozásért. Majd, ha Moszkva is eljut oda, hogy' belátható időn belül létre tud hozni hasonló gazdasági rendszert, tagállamai örömmel fognak közösséget vállalni azzal. A folyamat, hogy államok szétesnek és népek újra egyesülnek, nem fog simán történni. De mi itt a megoldás? Nemzetek erőszakos koncentrációs tábora? Ki hiszi el, hogy a Jugoszláv „Humpty Dumpty" még mindig összetákolható? Vajon a Nyugat a történtek után még hajlandó lenne eget-földet megmozgatni, hogy egy rozoga, szélesében levő államot, vagy' annak határait megőrizze, érte síkra szálljon? Félek attól, hogy a jugoszláviai felbomlási folyamat valaminek a kezdete. Vajon a törökök elég okosak lesznek-e abban, hogy hogyan kezeljék kurdjaikat? Indonézia, Afganisztán továbbra is fenntartható lesze? Valószínű, hogy' Afrika nagy részének határai,népeinek reménytelen különbözősége és az önkényesen húzott kolóniális határok sem élik túl majd ezt a kort. Természetesen a nemzeti önrendelkezési jogra való igény sem lehet jelszava a mai nemzetközi politikának. De szükségünk van valamilyen nemzetközi szervezetre, mint például az Amnesty International, amely figyelmeztetö-listára veszi azokat az államokat, amelyek közelednek ahhoz a ponthoz, melynél már a felbomlás veszélye fenyeget. Azonban, mint látjuk, sok esetben még az sem vezethet megoldásra. Egy esetleges nemzetközi rendezettség nagyobb bölcsességet fog tanúsítani abban, hogy inkább hogyan segítse elő a „válópert", mint sem, hogy a diktátorokat helyükön hagyja. Angolból fordította HUFF ISTVÁN 3
