Székely Nép, 1998 (30. évfolyam, 41-42. szám)

1998-11-01 / 42. szám

egy éjszakai vitán a krízist megoldotta. Szóval: az elnök úr sikerrel oldott meg egy nem létező krízist.

Tagadhatatlan, hogy a Constantinescu - Ciorbea páros, az utóbbi évek legszimpatikusabbja. Ám sem ők, sem pártjuk nem tudják átlépni saját árnyékukat, levetkőzni bizánci gondolkodásmódjukat. Márpedig ezzel euroatlanti csatlakozás nem lesz. Ez a csatlakozás Románia számára egyrészt anyagi támogatást, másrészt pedig kényszerű demokratizálódást jelentene. Enélkül a csatlakozás nélkül Romániának nincs jövője, pontosabban nincs számunkra elfogadható jövője. Helyzetünk kilátástalanná válhat. A román politikában nem érzékelhető a nyugat-európai polgári demokráciák jellemzőinek megjelenése.

Mondhatják rám (ránk), hogy szélsőséges(ek) vagyok (vagyunk). Kinevezhetnek „a nap fekete emberének”. (Piros már voltam, fekete miért ne lehetnék?) De ebben a konstellációban felelősségteljesen újra és újra ki kell mondani: nem szabad az albanizálódást - finomabban szólva teljes zűrzavart - megvalósító román politika keze alá játszani! Nagy kérdés, hogy a román választópolgárok a frázisok mögé bújó felelőtlen és hazafíatlan román politika elitet fogja-e büntetni valaha?

A kétkulacsos politika egyre jobban aláása Románia európai jövőjét

Ez természetesen nemcsak a felénk, magyarok felé történő román politizálásra vonatkozik. „Románia továbbra is a stabilitás szigete” -mondja Constantinescu. Ez sajnos nem igaz. A román elit körein belüli versengés - és ez a Parasztpártra is érvényes a tömegbázisért való küzdelem az idegengyűlöletre, a másság tagadására támaszkodik. A román szélsőség nem szélsőséges, hanem alapállapot.

Hiába vártam, hogy Cserehátról szólva az RMDSZ politikusok Remus Opri§ban ne csak a kormány főtitkárát hanem a Parasztpárt egyik alelnökét is lássák. Mint ilyen tehát, a csereháti ügyben nemcsak a végrehajtó hatalom, hanem a jelenlegi legbefolyásosabb politikai hatalom egy személyben képviseltette magát. A csendőröket, az álarcos kommandósokat, a bútorokat és az apácákat a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt - az

6. oldal

RMDSZ fő „szövetségesének” és politikai koalíciós partnerének - alelnöke vitte oda. És ez már egészen más megvilágításba helyezi a jelenlegi román hatalmat is. Ez nem egy kormánytisztviselő melléfogása volt.

Felfedezhető a mindenkori román hatalmakat összefűző folytonos elem. Cserehát az erőszakos asszimiláció bevehetetlen bástyája lett. Ilyen körülmények között hogyan várhatjuk el sérelmeink orvoslását? Hisz a homogenizálás, az erőszakos asszimiláció élharcosa legfőbb koalíciós partnerünk! Ezt nem észrevenni: több mint naivitás. A Parasztpárt is a legolcsóbb - és ezért a legveszélyesebb - politikai fogásokkal él. Amikor a prefektusi beosztásokat létrehozták és kiderült, hogy a székely megyékbe román prefektusokat akarnak kinevezni vehemensen tiltakoztam. Petre Roman éppen külföldön volt, Adrian Severinhez mentem. „Még mindig képtelenek vagytok nagyvonalúan viselkedni?” - kérdeztem. „Ez olyan döntés, ami nyomot fog hagyni” — mondottam. Mi volt a válasz: „Igen, alelnök úr, igaza van. És mi az elveinkkel a történelemben maradunk.” „Si női rámánem in negurá cu principiile.” Vagyis: nem akarták az olcsó tömegbázist elveszíteni, hatalom kellett bármi áron.

Ion Iliescu hét év alatt kiélezte a román társadalom minden ellentétét. (A bányászokat az értelmiség ellen, a románokat a magyarok ellen, az ortodoxokat a görög-katolikusok ellen fordította. A román „leleményesség” [értsd titkosrendőrség] segítségével diverziók sorozatát valósította meg.) így sem kerülte el a bukását, azért, mert a ‘89-es események első óráiban Petre Romanékkal és az egész elnyomó államgépezettel hazugságra épülő alkut kötöttek s bűnrészessé váltak.

Az 1996-os választások után megint úgy tűnt, hogy normális mederbe kerülnek a dolgok. Legalább a ‘89-ben és utáni gaztettek elkövetőit felelősségre vonják. Most már világos: ez alatt a rezsim alatt sem jutunk közelebb az igazsághoz. Mert a ’96 utáni alku egyik főszereplője nem mas mint Petre Roman (és társai). így tehát az új koalíció indulásból bűnrészességet vállalt Romanékkal. Petre Roman pedig, ahogyan annak idején politikai merkantilizmusból kilépett Iliescu hajójából, ugyanúgy hagyta faképnél Constantinescut is. Miért nem szorítják sarokba Petre Romanékat? Mert nagyvonalakban minden román párt elképzelései azonosak. Elég ha a monarchia kérdésére vagy a marosvásárhelyi eseményekre utalunk.

Constantinescu is nyilatkozik szépeket a Magyar Távirati Irodának. Csodálatos azonban, hogy a román sajtó nem szerez tudomást ezekről a nyilatkozatokról. Ezek a nyilatkozatok csak nekünk szólnak, a román közvéleményben nem csapódnak le. És mi könnyes szemmel hallgatjuk, hogy Pesten is meg nyugaton is mekkorákat mond!

Persze, hogy kívülről senki nem tud változtatni, befolyásolni azonban igen. Ha nem ennek megfelelően politizálunk, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a románmagyar alapszerződés - úgy ahogy van - a szlovák-magyar alapszerződés sorsára jut majd. A kintről jövő nyomást és kontrollt csak Románia Nyugat-Európához való csatlakozása biztosíthatja. Románia euroatlanti csatlakozásának politikai feltétele: a hagyományos román politizálás leváltása egy eurokonform stílussal és tartalommal.

Csak másfajta reálpolitika biztosíthatja Románia jövőjét_______

Erkölcsi megtisztulás, társadalmi megbékélés, gazdasági felemelkedés csak akkor képzelhető el, ha a régiók - akár egy föderatív struktúrán belül is - autonómiát nyernek.

Moldovát azért nem iparosították, hogy legyen kit Erdélybe telepíteni. (Manapság ezt a munkát ortodox püspökségek [Csíkszereda], az apácák [Cserehát] és nem utolsó sorban a fegyveres testületek [Sepsiszentgyörgyi végzik el.) A moldovaiak pártjára épp ezért komolyan oda kell figyelni. Mert most már/még nem lehet tömegesen átdobni a tengődő moldovaiak százezreit Erdélybe. És ezek megkerülhetetlen tények. A megoldást a régiók történelmi sajátosságait szem előtt tartó politizálás jelenthetné. Ez - tetszik vagy sem - egyfajta föderalizálódást jelentene. Mert Moldvában és Erdélyben él még a regionális tudat.

Szabad nekünk ennyire nyíltan fogalmazni? Nemcsak szabad, de kell is! Románián belül román-ma-