Székely Nép, 1997 (28. évfolyam, 40. szám)
1997-05-01 / 40. szám
2. oldal SZÉKELY NÉP Búcsúzik az Erdélyi Bizottság Üzen Erdély és a székely nép Én, mint a Székelyföld szülöttje és az Erdélyi Bizottság aleinöke, kötelességemnek tartottam köszönetét mondani és röviden vázolni vitéz LŐTE LAJOS elnökünk 30 éves munkáját, mivel ebben a munkában úgy érzem, legközelebb álltunk egymáshoz. Fiatalon, 17 évvel ezelőtt kerültem az Erdélyi Bizottságba, mindig figyelemmel és bámulva kísértem elnökünk v. Lőte Lajos munkáját, és szeretetét, amelyet az elszakított területeken élő magyarokért és Kettős áldozat Becsomagolta ruháit, piperéit Eltárolta a búcsúzó arcok emlékét Összepakolta a múltját, jelenét S engedte, hogy a vonat ritmusos szuszogása egyre messzebbre vigye. A sínek hipnotizáló üteme nem hagyta elfelejteni A szomszéd kutya ugatását A megszokott piacszagot Édesanyát, testvéreit Az érettségiző osztálytársat A Retyezát hideg szikláit A Maros cement lapjait A szamócát és rókagombát, amit Komandón szedtek a nyáron A szilvesztert, farsangot, locsolást Mari borzas frizuráját Árpi szőke bajszát Az életet, amit eddig élt s ismert s otthagyott. A fájdalomtól tompul Az, hogy a kutya üres gyomra ugatott Az, hogy a piac nap, mint nap kongott Az, hogy az egyetemen nem volt számukra hely Az, hogy piros, sárga, kékben vonultak fel Az, hogy csukott ablaknál énekelt szilveszterkor Az suttogás, a nem szabad, a félelem A gilisztasors S hogy ami nem volt, az nincs, s nem lesz. Magából elhagyott Most cafatokban csüng a semmiben a szabadságban az új hazában a semmiben Embertelenségből az embertelenségbe Sivatagból dzsungelbe „Azért vagyunk a földön, hogy valahol otthon legyünk benne" Majd a gyermekeknek jobb lesz Jobb lesz... hátha jobb lesz? A gyermekeknek lesz jobb. Erdélyért tett. Tudom és érzem, hogy milyen erős munkát, hozzáértést és időt követelt mindennek a munkának az elvégzése. Magyar történelmünk és a magyar nép legfájóbb pontját választotta munkájának és ezen becsülettel dolgozott. Olyan sziklának a csúcsát választotta ki a magyar történelemből, amelyet a világon nem sok magyar mondhat magáénak. Harminc év alatt soha sem adta fel, bármilyen politikai változások is történtek, a legodaadóbb értelemmel és körültekintéssel próbálta a világ nemzeteinek és politikusainak a tudtára adni, a Kárpátmedence elszakított területein élő népek óhaját, fájdalmát és jogát, amit ők nem mondhattak el. írásaival évente kétszer körbe ment a földgolyón — 1200 példányban a Carpathian Observer-rel angol nyelven, és 700 példányban a Székely Nép-pel. Mind a két újság eljutott a világ minden földrészébe, főleg a politikusokhoz, neves könyvtárakba egyetemekbe, a magyar nemzet értelmiségeihez, támogatóinkhoz és tagtársainkhoz. Nem volt könnyű dolog mindez. A két lap szerkesztésén kívül csak egy példa: nyilvántartani minden évben a világon újonnan választott politikusok neveit és címeit. Tudom, mivelhogy e két lapnak postázását én intézem. Lőte Lajos évente többször járt Washingtonba tárgyalni az elszakítot területek ügyében. Angol nyelven könyvet jelentetett meg Trianonról. írásai eljutottak a világ minden tájára. Tavaly (1996) Erdélyben, Székelyudvarhelyen a „Székelyudvarhelyi Híradódban olvastam elnökünk, vitéz Lőte Lajos, Horn Gyulához írt levelét a román—magyar alapszerződéssel kapcsolatban. Azonnal felkerestem a szerkesztőséget és itt ezt mondták: „Elnökötöknek hálásan köszönjük mindezt a munkát.” Ügy érzem, ha lehetőség lenne rá és tehetnék most egyen-egyen búcsúzna minden székely és erdélyi testvér elnökünktől. Tisztelet és köszönet illeti kedves feleségét, ami mindvégig segítette férjét ebben a munkában. Saját szavaival búcsúzom, amelyet a „Székely Nép” utolsó számában írt: „Sohasem felejtettem el, hogy erdélyi vagyok — negyven év után sem és hetven év után sem.” Pálffy Aladár Erdélyi Bizottság aleinöke A ROMÁNIAI VÁLASZTÁSOK UTÁN A november 11-én és 17-én történt választások után a demokrata pártok kerültek ki nyertesként. Emil Constantinescu egyetemi tanár vezetése alatt 54%-os győzelmet arattak, szemben Ion Iliescu pártja 46%-os szavazatával. Constantinescu győzelmét az RMDSZ mögé felsorakozott erdélyi magyarság döntötte el 8%-os szavazatával. Iliescu posztkommunista pártjának bukása kétségtelenül nagy sikernek számít. Az erdélyi magyarok a győzelem után két választás előtt álltak. Résztvegyenek-e a kormánykoalícióban, vagy a parlamenti szavazataikkal biztosítsák a magyarok autonómia törekvéseit, valamint a magyar oktatási rendszer biztosítását. Az RMDSZ vezetősége, Markó Béla elnöklete alatt, úgy döntött, hogy részt vesz a koalícióban. Ezt kívánták azok a fiatal politikusok, akik számára az RMDSZ jó ugródeszkának számított karrierjük felépítésére. E döntés alapján két RMDSZ képviselő miniszteri poziciót tölt be. Birtalan Ákos a turisztikai minisztérium élére került, míg a kisebbségi ügyek tárcanélküli minisztere Tokay György lett. Államtitkári tisztséget nyertek az RMDSZ jelöltjei az oktatásügyi, művelődésügyi, mezőgazdasági és élelmezésügyi, munkaügyi és népjóléti, a területrendezési, az egészségügyi, a környezetvédelmi és a külügyminisztérium keretében. Hargita és Szatmár megye prefektusa (főispán) az RMDSZ jelöltje lett. Három alprefektusi (alispán) állást kapott Kolozs, Szilágy és Arad megyében. Fehér megyében prefektutai főigazgató tisztséget kapott. RMDSZ alprefektusa van Maros, Kolozs, Szilágy, Bihar, Arad, Hunyad megyének, valamint Bukarestnek, az ország fővárosának. Az RMDSZ képviselői prefekturai főigazgatói tisztséget töltenek be Háromszék, Hargita, Arad, Fehér, Máramaros és Bákó megyében. E sok tisztség láttán úgy tűnik, mintha biztosítva lenne az erdélyi magyarság sorsa. Pedig a valóság egészen mást mond. Romámiában a demokrá(Folytatás a 6. oldalon)
