Székely Nép, 1994-1995 (26. évfolyam, 38. szám)

1994-1995 / 38. szám

8. oldal SZÉKELY NÉP KIBŐVÜLT AZ ERDÉLYI DIÁKAKCIÓ Az 1994. évi erdélyi utam főcélja az volt, hogy meglátogassam a nagyváradi Lo­­rántffy Zsuzsanna Gimnáziumot. Az isko­la újjászületése részben Sarasota és kör­nyéke magyarsága áldozatosságának kö­szönhető. A szépen rendbehozott impo­záns épület tantermeiben igen nívós ma­gyar nyelvű oktatás folyik. Élvezet volt a különböző osztályok munkájában részt venni; de a legnagyobb öröm az volt, hogy személyesen is megismerhettem a tíz álta­lunk elvállalt diákot. Hosszasan elbeszél­gettem velük, és örömmel hallgattam okos feleleteiket. Nagyon elszomorító volt azon­ban nehéz sorsukról és a megrázkódtatá­saikról hallani, amelyet fiatal koruk ellené­re már el kellett szenvedniük. Köszönetü­­ket és hálájukat fejezték ki a 250 dolláros segítségért, amelyet minden diáknak sze­mélyesen adtam a kezébe. Ezen összeg a diák egyévi ellátási költsége. Ötszáz dollárt pedig az iskolának adtam, mert a legna­gyobb nehézségekkel küszködnek, hogy a napi szükségleteiket be tudják szerezni. Tudomásom szerint a jelenlegi magyar kormány erősen lecsökkentette támogatá­sukat, a román kormány pedig rendszerte­lenül utalja át igen szerény hozzájárulását. Tőkés püspök szavai szerint „amikor a legnagyobb gondban vagyunk, a jó Isten mindig megsegít!” Az egy diáknak nyújtandó támogatás összegét eredetileg 350 dollárban állapítot­tam meg, azonban az utolsó pillanatban egy egyesület a közgyűlése által előzőleg megszavazott három diák helyett csak egy diák támogatását vállalta el. Ugyanakkor nem minden hozzájáruló tudott 350 dol­lárt adományozni, így egy diákra végülis csak 300 dollár jutott. Ebből 250 dollárt kapott minden diák kézbe, és fejenként 50 dollárt kapott az iskola minden diák után. A maradék összeget arra használtam, hogy a kisebb adományokat kiegészítsem 300 dollárra. Minderről pecséttel ellátott nyug­ta van a kezemben. Utolsó napomat Erdélyben azzal töltöt­tem, hogy a zilahi gimnáziumot látogat­tam meg. Zilah egykor egy bájos, szép, tiszta magyar város volt. A híres iskola nagy múltra tekint vissza. Alapítása a reformáció korára nyúlik vissza. 1902-ben bontották le a régi épületet és újat építet­tek. Az új, impozáns iskola ekkor felvette a Wesselényi Kollégium nevet. A híres iskolában majdnem 600 diák folytatott Kérjük a címváltozásokat bejelenteni! tanulmányokat, közöttük igen sok magyar nagyság, így Ady Endre is. 1947-ben külső hatásra a főiskola megszűnik, megannyi már magyar iskolával együtt. Sok küzdelem és elmondhatatlan meg­próbáltatás után 1991—92-ben leírhatat­lan körülmények között ismét megkezdő­dik a tanítás a templomban, majd egy-két esti óra keretén belül a helybeli állami iskolában is. 1994-ben sok-sok küzdelem után a román állam átengedett egy teljesen leromlott, lyukas tetejű és WC nélküli épületet használatra. Hihetetlen áldozatos munkával a nagyszerű agilis igazgatónő és a tanári kar önfeláldozó munkájával, vala­mint a nagyváradi püspökség nagy anyagi erőfeszítésével az iskolában ma már 160 diák tanul és ezt a létszámot jövőre már emelni kívánják. Ennek a vidéknek a szegénysége szinte leírhatatlan, a munkanélküliség óriási. Az iskolának mindenre szüksége van, még padokra is, az írógépektől kezdve szósze­­rint mindenre. A tanterv remek, nívója magas és a diákság és a tanári kar lelkese­dése és áldozatossága megrendítő. Megismerkedtem egy ír tanárnővel, akit az organizációja eredetileg 3 hónapra kül­dött Zilahra, de annyira megkedvelte az iskolát és diákjait, hogy önként vállalko­zott arra, hogy igen szerény fizetéséért tvovábbi 2 évig az iskolában tanítson. Az igazgató és az igazgatónő kiemelték, hogy igen nagy szükségük lenne egy nagy televízióra, mert a Duna TV adását reme­kül tudják fogni és annak oktató műsorai igen jól beillenének az iskola tantervébe. Az én személyes karácsonyi ajándékom az iskolának így, egy TV-készülék volt. Egy diák egyévi ellátásának és iskolázta­tásának a minimális költségét az igazgató­nő 200 dollárban állapította meg. Bár akkor még nem volt meg a fedezet, mégis elvállaltam tíz diák támogatását. Tőkés László filozófiája itt is bevált: a segítség megérkezett és 2450 dollárt már át is utaltattam, azzal a feltétellel, hogy ebből az idei fél tanévben a diákok fejenként 100 dollár segélyben részesüljenek, majd szep­temberben a következő tanévre ismét 100 dollárt kapjanak. A fennmaradó összeg egyelőre az iskola budapesti kamatozó dollárszámláján marad, és igyekezni fogok ezt az összeget tovább gyarapítani, hogy az iskola legfontosabb szükségleteihez hozzá­járulhassunk. A tanári kar választja ki a diákokat a tanulmányi eredményük és rászorultságuk alapján. A kiválasztott diákok fényképpel ellátott magyar és angol nyelvű curriculum vitae-i már megérkeztek és a diákokat most párosítom össze a szponzorokkal. A diákoknak majd személyesen is írniuk kell a szponzoraiknak, és nagyon fontos, hogy a szponzorok is válaszoljanak, mert min­den erdélyinek az a vágya, hogy legyen kapcsolata a külföldi magyarokkal, „mert akkor nem érezzük magunkat teljesen elhagyatva és több erőnk lesz a küzdelmes életre”. Szeretném még egyszer kiemelni, hogy a segítségre óriási a szükség. Ami engem minden erdélyi látogatásom alkalmával külön megragad, az az erdélyi ember öntudatos szerénysége, és az hogy soha senki személyes kéréssel nem fordult hoz­zám. A felajánlott segítséget oly hálásan köszönik és annyi áldozatra készek, hogy a magyarságukat fenntarthassák és hogy a gyermekeik magyar iskolában tanulhassa­nak. Végülis azzal szeretném befejezni hosszú beszámolómat, hogy hálásan megköszön­jem minden adományozónak a nagylelkű­ségét. Ugyanakkor elnézést is kérek, hogy mindennek az elintézése oly sok időt vesz igénybe, de állandóan a postán,, elveszett” leveleket kell pótolnom. Egy levélváltás Erdéllyel, ha sikerül is 3—4 hétbe telik. A nagyváradi iskolával a kommunikáció azért könnyebb, mert az iskolának a sarasotai Kossuth Club 1990-ben egy fax-készüléket adományozott; és bár a fax is sokszor órákba telik míg átmegy, de mégis viszony­lag gyorsabban és biztonságosabban meg­kapják így a nekik szánt levelet. Nagy örömmel venném, ha újabb szpon­zorok jelentkeznének. Az adományozott összeg az adóból is levonható. Minden felvilágosítással örömmel szolgálok. Cí­mem: Fésűs Erzsébet, 1605 Pocatello St„ Sarasota, FL 34231. Telefone és fax: (813) 922-9480. Fésűs Erzsébet SZÉKELY NÉP az Erdélyi Bizottság hivatalos értesítője Elnök és szerkesztő: vitéz Lote Lajos P.O. Box 10069. Rochester, New York 14610 Telefon: (716) 288-2014 Pénztáros: Böszörményi Sándor 2808 East 124 Street, Cleveland, Ohio 44120 Telefon: (2160 991-7873 Levelezések és pénzküldemények (tagdíj, előfizetés) a pénztáros címén. Csekk, Money Order Committee of Transylvania névre állítandó ki. Alelnökök: Dr. Balló István, Nt. Dr. Havadtőy Sándor, Fésűs Erzsébet Főtitkár: Vizsolyi Zsuzsa Titkár: Pálffy Aladár Irodavezető: Alapi Endréné Pénzügyi ellenőrök: Debreczeni & Associates A Székely Népet (a C arpathian Observerrel együtt) az Erdélyi Bizottság tagjai tagilletményként kapják; egyesü­letek és szervezetek cserepéldányként. Az Erdélyi Bizott­ság évi tagdíja az USA-ban és Kanadában $15, külföl­dieknek az előbbi összegnek megfelelő idegen pénznem. Printed by Classic Printing Corp. 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102

Next

/
Oldalképek
Tartalom