Székely Nép, 1993 (25. évfolyam, 37. szám)
1993-11-01 / 37. szám
r SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE 25. évfolyam 1993. november 37. szám BŰNÖS TRIANON Egy Erdélyből Cleveland ba érkezett ifjú magyar emigráns az egyik román egyházközséghez fordult támogatásért, és nem egy magyarhoz. Egy amerikai magyar család beszüntette egy Erdélyből jött magyar család támogatását, mert otthon rendszeresen románul beszélnek, és nem magyarul. (Az erdélyi családnak jó magyar neve van). Egy szilágysági magyar üzletember panaszkodott egy magyar gyűlésen, mert nem volt magyar iskola a helységben. Aztán megnyílt egy magyar osztály, és be lehetett íratni a magyar gyermekeket ebbe az osztályba,de ez a panaszkodó magyar ezt már nem tette meg. Félt, hogy az üzlet rovására megy, ha gyerekei magyar iskolába járnak Egy dél-szlovákiai magyar fiatal aszszony rokoni látogatásra érkezett Amerikába. Szépen beszélt magyarul, de írni-olvasni már csak szlovákul tudott. Jó húsz éves hír az, ahogy egy Maros menti nagyközségben az erős magyar kisebbség hozzá állott a magyar nyelvű oktatáshoz. A családok egy negyede aktívan propagálta a gyerekek magyar iskolába járatását. A másik negyed határozottan állást foglalt a román iskolák mellett, mert, mint mondták, a gyermek jobban tud előrejutni az életben, ha román iskolát végzett. A magyar családok zöme, azaz a fele, bizonytalan volt, és a két aktivista csoport propagandája alapján határozta el, hogy gyerekeit magyar vagy román iskolába járassa. (A végeredmény nem ismeretes.) Ki tudja hány hasonló eset történik és történt a valóságban Erdélyben, a többi elszakított területen és az emigrációban. Ügy hisszük, reméljük, hogy számuk a magyarság fennmaradását nem veszélyezteti. DE vigyázat! Pontos statisztikai felmérés nem történt. Becslésünk csak becslés marad. Ha hibáztatunk valakit, akkor elsősorban a kifogásolt jelenségek elkövetőit kell hibáztatnunk. Bár előttünk ismeretlen körülmények kétségtelenül felelősek az elmagyartalanodás eseteiben, de az egyén magyar hűsége, öntudata erősebb kellene legyen, mint a körülmények befolyása. Az azonban biztos, hogy van egy egyetlen főbűnös, a magyartalanodás okozója és egyáltalán lehetővé tevője. Ez a főbűnös Trianon, a kegyetlen, igazságtalan és hatalmas történelem formáló erő, mely 1947-ben, a párizsi békében a világ akkor két legnagyobb hatalmának az utólagos aláírásával még jobban megerősödött. A több mint 70 éves tapasztalatok azt mutatják, hogy a Trianonban elszakított magyarság az utódállamok egyikétől sem élvez olyan fokú kisebbségi jogokat, amelyek nemzeti fennmaradásához szükségesek lennének. Sőt ellenkezőleg, az utódállamok kormányai olyan intézkedéseket hoztak, és ma is hoznak, amelyek a kisebbségben élő magyarság beolvasztását célozzák. A jelenlegi magyar kormány mindent megtesz, hogy az utódállamok kormányait megnyugtassa békés szándékairól, és arról, hogy semmilyen igénye nincs az elszakított területek visszaszerzésére, csupán a magyar kisebbségek emberi és nemzeti jogainak tiszteletben tartását várja el. Nincs tudomásunk arról, hogy a román, szlovák és szerb kormányok, úgy mond, meghálálnák Magyarország békés szándékait. Sőt a kis entente rémképe is megjenik a Kárpát medence egén. Szlovákia és Románia valamiféle megegyezést kötöttek. Szinte szerencse az, hogy a Kárpátalja nem szlovák, hanem ukrán kézen van, s így Szlovákiának nincs közvetlen földrajzi kapcsolata Romániával. (Természetesen a legjobb az lenne, ha Kárpátalja magyar kézen lenne, mint ahogy volt ezer éven át.) A szerb kormány megszüntette a Bácska-Bánság (most Vojvodina) autonómiáját. Ki tudja milyen sors vár az ottani mintegy 4—5 százezernyi magyarságra most, és a még mindig dúló Balkán háború után. Szlovákiában a magyar többségű helységek magyar útitábláit leszerelik. Míg Bácska-Bánságban újabban elrendelték a magyar nevű útitáblák leszerelését, és helyettük csak a ciril betűs szerb helységneveket szabad használni. Ugyanígy van Kárpátalján is azzal a lényeges különbséggel, hogy ott a latin betűs magyar helységneveket is ki szabad tenni. Kárpátalja kivételével a többi elszakított területen a magyarság üldözött vadként él, nemzeti jogainak elismerése nélkül. Nem kétséges, hogy az elszakított magyarság fennmaradása, azaz magyarnak maradása csak akkor biztosított, ha ezek a müliók Magyarországon laknak. Ehhez az országhatárokat újra meg kell határozni a Kárpát medencében. Nem gondolunk itt az 1919 előtti határok visszaállítására. De minthogy a trianoni béke is olyan határokat (Folytatás a 2. oldalon) EBBEN A SZÁMUNKBAN: Bűnös Trianon.................................... 1 Legújabb erdélyi hírek........................ 2 Dr. Havadtőy Sándor: Magyarország és Erdély 1993 őszén........................ 3 Búcsúzunk............................................. 4 Lőte Lajos: Magyar iskolák Erdélyben az 1992/93-as tanévben................... 5 V. L.: Szerb agresszió vs. magyar félénkség.............................. 6 Köszönjük az adományokat............... 7 Erdélyi segélyakciónk.......................... 7 Lőte Lajos: Néhány szó a Carpathian Observerről............... 7 Debreczeni & Associaties jelentései 1991 és 1992-ről................................ 8
