Székely Nép, 1992 (24. évfolyam, 36. szám)
1992-10-01 / 36. szám
6. oldal SZÉKELY NÉP román nyelven kell tanítani a földrajzot és történelmet. Amennyiben a rosszul értelmezett demokrácia egy többség kizárólagos uralmát jelenti, a nélkül, hogy az a nemzeti kisebbség jogos igényeit egyáltalán tekintetbe venné, az ilyen magatartás a kisebbség teljes semmibe vevését és elnyomását eredményezheti. Ámbár az új román alkotmány elismeri, hogy „amennyiben eltérés mutatkozik a Románia által aláírt alapvető emberi jogokat védő egyezmények és a hazai (román) törvények között, a nemzetközi megállapdásokat illeti az elsőbbség", az új román törvényjavaslat, melynek célja minden magyar iskola bezárása, homlokegyenest ellenkezik a román alkotmány fentebb idézett cikkével. Egy jelenség, mely fokozódó aggodalommal tölti el az erdélyi magyarokat, a szélsőséges román nemzeti mozgalmak, közöttük a Vatra Romaneasca befolyásának erősödése. Ezek magyar-ellenes gyűlöletre úszítanak. Tagjai benne vannak a parlamentben, számosán a közélet vezetői és lázasan szervezik a közösségekben mozgalmuk helyi csoportjait. Nem kétséges, hogy a személyek, akik Tőkés László püspököt meggyilkolással fenyegetik, a Vatra Romaneasca és más, hasonló szőrű szervezetek tagjai közt keresendők. Úgy tetszik, hogy még az elfogulatlan románokat is megfélemlíti ezeknek a csoportoknak féktelen demagógiája s így nem mernek értelmesen megfogalmazott véleményükkel rámutatni arra a veszélyre, melyet az ilyen szélsőséges politikai beállítottság eredményez. A várható eredmény t.i. az lesz, hogy az ország hírneve, mely eddig sem volt valami nagyra értékelve külföldön, még jobban lejáratja magát. Jellegzetes fajtája az ilyen két-balkezes politikát folytató román politikai vezetőknek Funar Gheorghe Kolozsvár újonnan választott polgármestere, akiknek viselkedése semmi esetre sem járult hozzá országa tekintélyének öregbítéséhez. A házkutatások ismét napirenden vannak, úgy mint Ceausescu idejében. Még a magyar templomokat sem kíméli a román rendőrség, ürügyül hozva fel, hogy tudomásuk szerint az illető egyháznak juttatott külföldi segély nem lett méltányosan elosztva. Valójában fegyverek után kutatnak. A külföldi segély-adományok elosztása az illető egyház kizárólagos magánügye. A rendőrség beavatkozása jogtalan. A fentiekből is kitűnik, hogy — akik ezt nem tudnák — a romániai magyarok a magyarországi magyarokkal egy közös nemzettestet alkotnak. Hogy teljes képet alkossunk a helyzetről itt közöljük az utódállamokban élő magyarság számát: Szlovákiában 1 millió magyar él, Jugoszláviában (Szerbia) 400,000, Kárpátalján (Ukrajna) 200,000. A legnépesebb magyar kisebbség Romániában (Erdély) él, számuk 2,5 millióra tehető. Ezek a kisebbségben élő magyarok nem vándoroltak, vagy költöztek be arra a területre, ahol jelenleg élnek s mely több mint ezer évig volt ősi otthonuk. A trianoni békeszerződés (Versailles) 1919-ben az utódállamoknak. A három év előtti romániai fordulat után azonnal talpra állt és egységes szervezetet létesített az erdélyi magyar cserkészet. Röviddel ezután, a mozgalmat a Hargita megyei bíróság jogi személyként lajstromba vette. Majd Bukarestben országosan is bejegyezték. Ám a sikeresen induló szervezetet mindjárt kezdetben vehemens támadás érte. Ahogy ez Romániában divat, velük együtt több magyar intézményt is tűz alá vettek. A heccmesterek által felkorbácsolt közhangulatnak engedve a Legfelsőbb Bíróság a magyar cserkészet vezetőségét Bukarestbe rendelte. Tisztázza magát! Politikai párt a cserkészet vagy sem? Miután ezt a képtelenséget bizonyítani nem tudták, módosították. A második menetben már jogi nehézségekkel hátráltatják a kibontakozást. Egy 1924 évi törvénycikkre hivatkozva kísérlik meg a mozgalom lehetetlenné tételét. Ez ugyanis a cserkészet működési engedélyéhez, két minisztérium jóváhagyását írja elő. Ez a döntés rosszindulat jele. Ezt a törvényt a román parlament mint szükségtelent már a 60-as évek végén hatálytalanította. Ám 1991 áprilisa óta mind a sport, mind a tanügyi minisztérium hallgat, így akadályozza egy országos magyar ifjúsági szervezet létrejöttét. Szorongatott helyzetükben a „Scout Romania” nevű szervezettel kerestek kapcsolatot. Javasolták a nemzetközileg előírt közös csúcsszerv, a Cercetasii Romaniei létrehozását. A tárgyalás nem hozott kézzel fogható eredményeket. A román vezetőség mereven elzárkózott minden közös tevékenységtől. Később még egy kísérlet történt magyar részről. A román vezetőség ekkor már be sem engedte őket az irodába. Az ajtó előtt, utcán közölték: Magyarokkal nem tárgyalunk. Szélsőséges román agitátorok a közvéleménybe hamis vádakat hintenek: a magyar cserkészet titkos katonai szervezet, Erdély visszacsatolására alakított fegyver csempész társaság, etc. Ezek a mondva csinált vádak előbb-utóbb lerázhatok. Ám na-Csehszlovákiának, Romániának és Jugoszláviának adta őket. Most, amikor az első világháború békekötései által teremtett államok felbomlóban vannak, mint például Csehszlovákia és Jugoszlávia, méltányos és időszerű lenne, hogyha a világ csúcs-hatalmai a szerencsétlen, kisebbségi sorsba taszított magyarok sorsával is foglalkoznának. Angol eredetiből fordította Böszörményi Sándor gyobb gond jelentkezett most. Súlyosabb, mert nem a szélsőséges román körökből ered. A magukra hagyottság, a közömbösség fenyegeti őket. Országos központjuk, — főként anyagi okokból — szünetel. Bár egyházak és világiak egyaránt maguk ügyévé tették a cserkészet feltámasztását, elősegítését, támogatásuk kevésnek bizonyult. Pedig ahogy a Hargita Népe írta: „A szövetség talp ráállítása aránylag csekély összegből megoldható lenne”. A cserkészvezetők reménykednek, hogy Románia magyarsága melléjük áll. Nem sültgalamb várók. A reménytelenségben sem vesztették el munkakedvüket. Kft-t alapítottak olyan jövedelmező szolgáltatások működtetésére, amelyekből fenntarthatják szövetségüket. Sport és tábori felszerelés, ruházati cikkek gyártását és forgalmazását tervezik. Gyógynövények gyűjtését és értékesítését készítik elő. Dédelgetett vágyuk egy ajándék kötőgép (hogy vámmentes lehessen), amivel bérmunkát végezhetnének. A cserkészifjúság megteszi a magáét, hogy kiérdemelje a támogatást. Székelyudvarhelyen a túlzsúfolt városi könyvtár vezetői új könyvespolcok beépítésén töprengtek. Hogyan végezzék el az átrendezést a lehető legkevesebb zárvatartással. „A cserkész, ahol tud, segít” szellemében a kerület elnöke készséggel mozgósította nagyobb cserkészeit. „Az ódon falak talán sohse láttak annyi vidám munkát. Köszönjük cserkészek”, írta a beszámoló. Gyergyóból írták, amennyivel kevesebbet kapnak az államkasszából az iskolák fejlesztésére, annál több jele mutatkozik megmaradás szándékának. A ragyogó tiszta iskolákban a rend a tanerők, a fiatalság, köztük a cserkészek elszántságát mutatja. Nyugaton bőségben élő magyarok segítsetek! Ne nézzétek, közömbösen a szorongatott magyar ifjúság sorsát. Bármilyen csekély összegű támogatást adómentesít és megköszön számukra a Külföldi Magyar Cserkészszövetség. Ifjúságunk helyzete Erdélyben (1992)
