Székely Nép, 1990 (23. évfolyam, 35. szám)
1990-12-01 / 35. szám
6. oldal SZÉKELY NÉP Az Erdélyi Bizottság vezetői értekezlete mát szószerint veszi, mint a vallásnak racionális, ateista kritikáját, és ezért kinyomtatja és színpadra engedi. A nagyközönség, mely valósággal felfalja a darabokat, nyilván ennél többet lát benne. Jól tudja, hogy Sütő célja nem a teológiai mondanivaló kommentálása, hanem a társadalmi helyzet kritikája. A drámának nincsen köze a vallásos címhez. A Ceausescu szörnyű rémuralma és hóbortos személyi kultusz alatt szenvedő erdélyi magyarság teljesen átérzi a magyar író fájdalmát. Mélységes megvetéssel néz azokra, akik pondró életüket úgy féltik, hogy hajlandók meghunyászkodni és behódolni a félőrült diktátornak, és ha kell legkedvesebb testvéreiket, sőt drága anyanyelvűket is feláldozzák a sovén diktatúra oldalán. Csodálattal néz azokra, akik a zsarnok előtt nem hajtanak fejet, őt nem ajnározzák; akik már megunták és meg is gyűlölték a „füstölést, a térdeplést a véres oltárkő előtt”. Az ilyennek még a testvér gyilkossága is érthetővé válik, ha általa életet, népet, magyarságot ment. A diktátor megbuktatása után, Sütő András a Magyar Demokrata Szövetség, az erdélyi magyarságot átfogó szervezet élére áll. Ez év márciusán a Szövetség igazgatósága Marosvásárhelyen ülésezik, amidőn a felbújtatott és szabadjára csapott román nacionalista csőcselék botokkal, vasvillával, kapával megtámadja és többek között az író félszemét kiveri. A félholtra vert Sütőt előbb Budapestre, majd a magyar állam költségén Amerikába hozzák és a bostoni szemészeti klinikán próbálják szemevilágát és egészségét helyreállítani. Sütő András a magyar—román megbékélés és türelmes együttélés híve, szemével fizet példamutató jelleméért és emberségéért. Hisszük és reméljük, hogy az Isten visszaállítja egészségét. Tiszta látására, józan ítélőképességére és hihetetlen bátorságára nagy szükség van magyar népünknek. Nincs jövője annak a nemzetnek, amely elfelejti múltját és elveszti történelmi hivatástudatát! Kérjük a címváltozásokat bejelenteni! Az Erdélyi Bizottság 1990. szeptember 15-én tartotta első vezetői értekezletét a romániai forradalom óta. Bár távolsági telefonon a Rochester-ben (New York állam) lakó elnök és a tisztikar Clevelandban és Connecticut államban élő tagjai gyakran értekeztek, telefon kapcsolat csak részben elégíti a kommunikációs szükségletet. Az együttes megbeszélés ad lehetőséget az Erdély új helyzetéből eredő problémák és tennivalók részletes és sok oldalú megtárgyalására. A meghívó szerint Lőte Lajos elnök ezeket a témákat javasolta a megbeszélésre: • a tisztségviselők beszámolói; • az erdélyi magyarság jelenlegi helyzete; • az Erdélyi Bizottság célkitűzései a 90-es években; • az elmúlt 10-15 évben Cleveland és környékén letelepedett Erdélyiek számbavétele. A megbeszélésen résztvettek: Lőte Lajos elnök, dr. Balló István alelnök, Vizsolyi Zsuzsa főtitkár, Böszörményi Sándor pénztáros, Pálffy Aladár titkár, Alapi Endréné irodavezető és személyi nyilvántartó. Lőte Lajos beszámolója azokat az eseményeket tartalmazta, amelyeket a Székely Nép jelen számában „Mit tettünk,,.” cím alatt hoz. Ezért ezt nem ismételjük. Böszörményi Sándor jelentette, hogy ebben az évben még sokan nem fizették be tagdíjukat. Majd felolvasta a Debreczeni & Associates jelentését az Erdélyi Bizottság 1989. évi pénzügyi helyzetéről. A jelentést, mely „a Bizottság pénzügyi jelentését a legpéldásabb rendben találta”, a lap más helyén másolatban közöljük. Lőte ismertette a szervezet 1989-évi pénzügyi helyzetét. Még megjegyezte, hogy Böszörményi Sándor kettős munkakörben tevékenykedik már egy jó idő óta, amennyiben magyar-angol-német fordítóként is dolgozik az Erdélyi Bizottság részére. Lőte köszönetét fejezte ki. Lőte Lajos köszönetét mondott Alapi Endrénének is, aki a tagnévsort és címjegyzéket egy praktikusabb öszszeállításban újjá alakította. Pálffy Aladár legfőbb feladata volt a Székely Nép áprilisi számának szétküldése. Az Erdélyi Magyarság jelenlegi helyzetéről Lőte Lajos számolt be. Röviden összefoglalva: Ceausescu bukásával a szabadság és demokrácia és a magyar-román együttműködés fénye villant fel, sajnos nagyon rövid időre. Ezt az ideális helyzetet rövidesen román vádaskodás és magyar ellenes izgatás váltotta fel. Tőkés László, a forradalom hőse aljas támadások kereszt-tüzébe került. Általában úgy nézett ki, és ma is úgy néz ki, hogy soviniszta román körök a szabadság és demokrácia által adott lehetőségeket anti-demokratikus és magyar ellenes szervezkedésre használják fel. A „Vatra Romaneasca” (Román Tűzhely) nevű szervezet cégtábláján emberi jogokat hirdet, de valójában az emberi és kisebbségi jogok legdúrvább elnyomását propagálja és a nem román nemzetiségek ellen, élén a magyarokkal, valóságos harcot indít. A marosvásárhelyi vérfürdő ennek az izgatásnak az eredménye. Számos magyar középiskolát sikerült visszakapni, de a magyar egyetemet nem akarják engedélyezni és a Bolyai marosvásárhelyi volt magyar középiskolát sem a helyi román vezetőség, sem a bukaresti kormány nem akarja visszaadni. Ezekért a szellemi és politikai harc tovább folytatódik. A kormánynak erős román ellenzéke van kialakulóban. A vád lényegében az, hogy az új, megválasztott kormány valójában a Ceausescu rendszert követi és vagy radikális változásokat hoznak vagy szembe kell nézzenek egy új forradalommal. Ilyen értelemben hozták létre Kolozsvárt az ,,Antitotalitáriánus Demokrata Fórumot, melynek 6 román szervezet és a Romániai Magyarok Demokrata Szövetsége (RMDSz), valamint Doina Cornea asszony, a Ceausescu érában üldözött emberi jogi harcos a vezető tagjai. A nyáron megalakult a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Ligája, melynek tagjai az RMDSz-en kívül, a Bánsági Bolgárok, a Hellén Szövetség, Lengyel Szövetség, Orosz Lipovánok Közössége, Örmények Szövetsége, Szerb Demokrata Szövetség, Szlovákok és
