Székely Nép, 1982 (16. évfolyam, 22. szám)
1982-07-01 / 22. szám
6. oldal SZÉKELY NÉP A FRANCIA SAJTÓBÓL Románia: Tisztogatási hullám (Le Quotidien de Paris, 1982. május 14.) Románia külföldi adósságai szédületesek, a belső infláció gyorsan növekszik. Bukarestben minden túl van méretezve; főleg az állam vezetőjének megalomániája. Nicolae Ceausescu nagyzási hóbortjához társítja rokonait, különösképpen feleségét, Elenát, aki a szinte diktátort hatalmát megosztja vele. Ezzel együtt a gazdasági bajok egy fojtogató rendszervég légkörét teremtik meg. Romániára rendszervégi hangulat nehezedik. Jobban mondva uralomvégi, Nicolae Ceausescu és családjának visszaélő egyeduralma közeledik a végéhez. A román nép, mely forróvérüségéről és miliciájáról híres, jelenleg nyugtalan, de fásult állapotban él. Szenved az anyag és élelmiszerhiánytól, s a megalázó elnyomástól, Ceausescu megalomániájától, kit a párt hízelgői ilyen díszítő jelzzőkkel tömjéneznek: “Világítótorony” — “Hajónk kormányosa” — “Hajnalcsillag” — a nép “Atyja” vagy “Fia” — “Kárpátbérc” — “Duna folyam” — “Zseni” — “Tölgyfaszál” — “Fenyőfa” — “Teremtő”... Lehet, hogy Bukarestban ma valamivel több gépkocsi fut, mint tíz évvel ezelőtt, s a nők is jobban öltöznek, az üzletek kirakatai könnyebb életre engednek következtetni, s az 1977-es földrengés elegánsabb épületek felhúzását tette lehetővé. De nem kell messze elkódorogni, hogy az ember szemben találja magát hosszú sorban álló emberekkel, karjukon üresen csüngő bevásárló szatyrokkal, hogy tejhez, vagy szappanhoz jussanak. Az energiamegtakarítást előíró rendeletek az egykor éjjel oly vidám várost sötétedés után kietlenné és félelmetessé teszik. Napi négy órás áramzárlatot jelentettek be. Valójában sosem kapcsolják ki a villanyt a városközpontban és a román pártnagyságok, a “nomenklatura” előkelő lakónegyedeiben, míg az egyszerű néprétegek és a külvárosok lakosai gyakran napi tíz órán át is áramszolgáltatás nélkül maradnak. Nyugati valutás turisták részére elég jól ellátott éttermeket rendeztek be, de a koszt még azokban is a szakácsok kedvetlenségéről és közönyéről tanúskodik... A legmeghökkentőbb mégis a lakosság magatartása. Jelenleg egyáltalán nem lehet találni kapcsolatot a román emberek felé. Utcán, kávéházban, úgy tesznek, mintha nem is látnák a külföldi idegent. Ha kérdést tesz fel nekik egy külföldi, kitérnek a válaszadás elől, eltűnnek, mintha kísértetek lennének, vagy egyszerűen elszaladnak. Félelem? Zavarba jövetel? Ellenséges magatartás? Egyik sem. Egész másról van szó: Egy 1974-es rendelet minden román állampolgárt, ki külföldi egyénnel érintkezik, 5000 lei pénzbírsággal sújt, ami egy tehén ára... 1977-ben egy újabb törvény előírta, hogy aki külföldiekkel beszélget, írásban köteles jelenteni a rendőrségnek, hogy miről folyt a beszélgetés. így hát inkább hátat fordítanak az idegennek, hogy az efajta kellemetlenségeket elkerüljék. E kissé felszínes megfigyelések után a vidékről is aggasztó hírek érkeznek: Tavaly auusztusban kiszivárgott annak a híre, hogy két politikai elítélt szökése után nagy lövöldözés zajlott le, több, mint tíz halálos áldozattal. Szeptemberben bombák robbantak Ploestiban, októberben Olténiában voltak sztrájkok és lázadások. Motruban Ceausescut kőzápor fogadta, egy pártvezetőt Orsovában meggyilkoltak. Majd decemberben több termelőszövetkezetben tűzvész tört ki, a pitesti kombinátot szabotálták, az aradi pályaudvaron robbanás történt... Romániát a nagy energiaválság duplán sújtotta: egyrészt az üzemanyag áremelkedésével, másodszor az iráni Sah bukásával, kivel Bukarest szoros üzleti viszonyban állott. Ehhez járul Románia óriási államadóssága a nyugati bankok felé: 11 — 13 milliárd dollár összegben, melynek évi kamata egy milliárd dollár. De a román gazdasági ajok okai még ennél is mélyebbek: a rendszer merevsége és a vezetők nagyzási hóbortja felelős értük. 1947-ben, amikor Gheorghiu Dej és Moszkvában kiképzett gárdája vették át a hatalmat, az akkori sztálini gigantizmust próbálták meg Romániában is meghonosítani: hatalmas üzemeket létesítettek ebben a viszonylag kis agrárországban, melynek parasztjait a gyárakba terelték. E szemkápráztató létesítményekről azt hitték, megszédítik a kommunizmussal élesen szemben álló lakosságot, s ugyanakkor életre hívnak egy új munkásosztályt, mely a proletárdiktatúrát is indokolttá tenné. Ceausescu ezt a folyamatot még inkább fokozta, hozzácsatolva saját cezaromániás igényeit, s főleg felesége mérhetetlen szükségleteit. Elena Ceausescu elvtársnőből így lett: “mérnök” — “Doktor” — “akadémika” miniszterelnök-helyettes, s egyúttal a rendszer második számú vezetője. Valamikor vegyészeti tanulmányokat folytatott s ennek hatása alatt az országot teleültette olajvegyészeti kombinátokkal. A rossz nyelvek azt állítják, hogy ez a leértékelt “Lady Macbeth”, kinek becsvágya és kicsinyessége közismert, olyan üzemeket állított föl, melyek csak kis műanyag gombócokat termelnek, melyekkel a modern párnákat tömik ki, holott Romániának műtrágyára lenne szüksége, s azt drágán kell importálnia. Franciaország is alaposan ráfizetett a román államfő túlméretezett spekulációira. 1976-ban, ugyanis nagy dobveréssel bejelentették, hogy a Citroen autógyár üzemet létesít Crajovában, hol egy csodás, újszerű, takarékos, népi francia-román kis gépkocsit fognak gyártani “Öleit” megnevezéssel, mely egyhamar meghódítja a világpiacot. De e szép terv is füstbe ment a román bürokrácia formalizmusa és a román hatóságok esztelen követelményei és hozzánemértése miatt. Az “Öleit” két évvel a tervezett időpont után futott ki és csak lassú ütemben került piacra, akkorra már persze lekésett az újabb autódivatok miatt. Ez a nagyszerű vállalkozás mindössze 2 és fél milliárd frank csőddel végződött... Ha azonban az álmok szertefoszlanák s megjelenik a meztelen valóság, az üres szatyrokkal és az árvák rongyaival, akkor Ceausescu fenyegető mutatóújjal lép fel a képernyőn mint egy kegyetlen vádló: “Túl sokat esztek!” — mondja. Október 19-én ejtette ki száján e keserű mondatot a megrökönyödött románok előtt. “Több kalóriát fogyaszt lakosságunk mint egyes haladó országoké. Sokan elhíztak túlzott mértékben. Küzdenünk kell az obezitás ellen. A túlzott
