Székely Nép, 1977 (11. évfolyam, 12-13. szám)
1977-12-01 / 13. szám
UNIÓT MAGYARORSZÁGGAL! SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE No. 13 1977. december 13. szám j— ROSSZ HÚ-HÓ SEMMIÉRT Annyi balsors után, ami nemzetünket az elmúlt félévszázad folyamán érte, azt lehetne hinni, hogy a sorscsapásokat átélt generációk nemzetpolitikai gondolkodásmódjában reálisabb nézőpontok kovácsolódtak ki, odahaza és szabadföldön egyaránt. Egyikre nézve sincs statisztikai adatunk. Nem tudjuk azt sem, hogy van-e a magyar tömegekben vágy és remény a történelmi Magyarország feltámadására. Szeretnénk remélni, hogy van, még akkor is, ha annak megvalósulása a jelenlegi nemzetközi helyzetben nem tartozik a reális lehetőségek közé. Mi, az erdélyi származású emigráns magyarok egyik szellemi központja, két évtizede hirdetjük ebbeli vágyunkat és reményünket; mementóul ott olvasható lapunk első szavaiként: “Uniót Magyarországgal!”. Meglepetéssel vesszük tudomásul azonban azt, hogy a nemzetpolitikai reálitás éppen ott jelentkezik hiánycikként, ahol a legnagyobb szükség lenne rá, az emigráció vezető rétegének függetlenül kialakított nézeteiben. De tegyük mindjárt hozzá, hogy csak bizonyos körök nézeteiről van szó. Nem ledorongolni akarjuk ezeket a nézeteket, csak perspektívába állítani. Aggasztó ugyanis, hogy milyen primitív módon látják azt a nagyon komoly, megfontolt és egyben dinamikus nemzeti munkát, amelyet az amerikai emigráció Erdélyért érző széles rétege az erdélyi magyarság emberi és nemzeti jogaiért kifejt. Egy alapjában jelentéktelen incidensből (mely egy tüntetésen történt), mint bolhából elefántot fújnak fel; hamis s így egy tűszúrással szétpukkanó elefántot. Attól tartunk, hogy amikor az emigráció egyegy ismert személyisége és egy-egy anonymus tollnoka a legjobb indulatú, a legszebb magyar patrioutizmusból táplálkozó és mindezért tiszteletre méltó erőket a trianoni béke barátainak és szégyelni-való-magyaroknak titulálnak, akkor valójában magasztos emberi erényeket és magyar nemzeti értéket sárral dobálnak. Hogy ez a dobálózás tévedés, bűn, rövidlátás vagy bölcsesség és erény, hadd döntse el mindenki magának. Annyi azonban bizonyos, hogy a hiszékenyek számára háromszínű papírba csomagolva, a magyar közvélemény megzavarását, megosztását eredményezi. Ezért jobb ha nem tévedünk, nem bűnözünk, nem Az Erdélyi Bizottság 1977. december 3-án tartott közgyűlése indítványozza, hogy amerikai-erdélyi szervezetek, és más erdélyi orientációjú szervek, valamint az esetleg a szervezetek egyikéhez sem tartozó, de az erdélyi kérdést ismeró és vele kitartóan foglalkozó egyének — legalább egy teljes napos erdélyi konferenciára jöjjenek össze. A konferencia célja, hogy az erdélyi kérdés minden lényeges szempontja alapos és szakszerű megvitatásra kerüljön. Ezen belül a konferencia tárgya: az utóbbi évek akcióinak kiértékelése, az U.S.A. hozzáállásának felmérése, a további teendők kialakítása és az együttműködés megbeszélése lenne. INDOKOLÁS: 1) Az erdélyi magyarság emberi és nemzeti jogainak előmozdítására az amerikai-erdélyi szervezetek komoly erőfeszítéseket tettek az elmúlt három év folyamán. Remény volt rá, hogy az U.S. kormányt sikerülni fog olyan mértékben meggyőzni a helyzet súlyosságáról, hogy jelentős módon nyomást fog gyakorolni a Ceausescu rendszerre. A reménynek tápot adott két különleges körülmény: az egyik az U.S.—román kereskedelmi egyezmény törvény szerinti évenkénti felülvizsgálata, a másik Carter elnök emberi jogokat hangoztató külpolitikája. Bár a State Department "megvitatta ezt a kérdést több alkalommal a román illetékesekkel”, az erőteljes és hatásos beavatkozás reményei nem váltak valóra. 2) Az Erdélyi Bizottság magasra értékeli azokat az erőket, amelyek az egyéni illetve vagyunk rövidlátók, nem bölcselkedünk és nem erényeskedünk tovább a szabad magyar szellemi harmónia terhére és a hazai hivatalosak derülésére. Ami még ellenszenvesebbé teszi a vádaskodásokat, az a szemforgató ájtatosság, amellyel azok vádolják az erdélyi magyarság jogaiért harcolókat, akik maguk is ténylegesen ugyanazért a célért harcolnak. Mit tesznek ők Trianon ellen? Óh, sokat; egy-egy mondatot biggyesztenek memorandumaikhoz és igen, még mást is, 4-5 tüntetőt küldenek egy mások által más célból rendezett tüntetésre. Csak ennyit ér Erdély nekik? Vagy csak ennyi harcosuk van Trianon ellen? csoport-kezdeményezésből származnak, és hisz a pluralitás elvében is, mint ami szélesebb rétegeknek a közéletben való részvételét teszi lehetővé. Az erős központosítástól éppen az ilyen szabad erők kiesését félti. Másrészt azonban annak a veszélyét is látja, hogy ha túl sok, egymástól független csoport működik és az U.S. kormányt különböző javaslatokkal ostromolja az erdélyi magyarság ügyében, könnyen lehet, hogy negatív hatást fog elérni, esetleg itt-ott meglévő jó szándékot is tétlenségre kényszeríti. Bizonyos, hogy valamiféle koordinációra szükség van. Ennek első lépése a dialógus, a nézetek kölcsönös ismertetése és megvitatása. Az Erdélyi Bizottság közgyűlése felkéri a vezetőséget, hogy jelen indítványt küldje meg az amerikai-erdélyi szervezeteknek és egyébként érintett minden szervezetnek, egyes szakembereknek, és kérje hozzászólásukat, hogy a konferencián óhajtanak-e résztvenni, tegyenek javaslatot a konferencia helyére, idejére, tárgysorozatára és technikai lefolytatására nézve. Az Erdélyi Bizottság a konferencia rendezését Clevelandban, vagy Rochesterben kész elvállalni. ___________________ A CARPATHIAN OBSERVER MEGJELENÉSE: A Carpathian Observer 1977. évi második száma néhány hetes késéssel fog megjelenni. Vezetőségünk aktív részvétele a Szent Korona visszatartása ügyében, a szerkesztésre szánt időt teljesen igénybe vette. Olvasóinktól megértést kérünk. Erdélyi Konferenciát hirdetünk
