Székely Nép, 1977 (11. évfolyam, 12-13. szám)
1977-09-01 / 12. szám
UNIÓT MAGYARORSZÁGGAL! SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE No.12 1977. szeptember 12. szám Egység helyett egyetértést! Erdély ügye a szabadföldi magyarság érdeklődése központjába került. A magyar nemzettestvéri szolidaritás érzése fellángolt és az erdélyi magyarság elnyomása a félévszázados trianoni sorscsapásra is ráirányította a figyelmet. Az amerikai —román közeledés, mely 1973-ban Ceausescu amerikai útjával kapott először nagyobb nyilvánosságot, és az erdélyi magyarság elleni újabb elnyomási hullám hírei az 1973/74- es években felrázták a szabad magyarság erdélyi orientációjú rétegeit, az U.S.—román kereskedelmi tárgyalások pedig jó alkalomként kínálkoztak a beavatkozásra. Nem csoda és valóban örömteli jelenség, hogy a már meglévő erdélyi csoportosulások mellett újak keletkeztek, hogy részt vegyenek az erdélyi magyarság védelmében folyó szellemi harcban. A közéletben nem rendkívüli fejlemény, hogy régiek és újak nem mindig találják meg egymás kezét. A különbözőségek feloldása, célokban, módszerekben és igen, még mentalitásban is, kölcsönös tiszteleten, türelmes megértésen alapuló megegyezésre való készséget és időt kíván. De volt olyan megmozdulás is, melyet az amerikai magyarság egy csapásra a keblére ölelt. (Hogy mi okozhatta a különböző fogadtatást, az itt most nem tartozik vizsgálódásunk tárgykörébe.) De a különböző útakon járás se nem szokatlan jelenség, se nem különlegesen magyar probléma, és ha jobban belenézünk, nem is olyan nagy jelentőségű az ügyre, mint azt egyes sajtó kommentárok beállítják. Az amerikai erdélyi munka csak az U.S. kormányzati rendszer játékszabályai szerint történhet, s talán jobban nem is mehetne, mint ahogy valójában megy. Mégis, az utóbbi időben újból és újból felbukkan az emigráns sajtóban egy-egy írásmű, jól ismert és népszerű, vagy kevésbé ismert publicisták tollából, melyek hol az “erdélyi egység” hiányát siratják, hol az Erdély védelmében tett legszebb megmozdulásokat bírálgatják, sőt van olyan is, amiből ádáz gyűlölet lávája ömlik. Pártos vélemény, bölcselkedő kioktatás, tények hiányos ismeret olvasható ki ezekből a fejtegetésekből olykor még a “saját ló” dicsérete is. Sajnáljuk, hogy kimondtuk, de valóban ezeket a dolgokat látjuk bennük. Tisztelni szeretnénk nézeteiket, nem azért ugyan, mintha egyetértenénk, hanem, mert hiszünk a nézetek különféleségében, és abban, hogy sok minden másképp látszik, ha külön-A State Department Erdély ügyében illetékes osztályvezetője, Mr. Intz Silins április 15-én fogadta az Erdélyi Bizottság és a Committee for Human Rights in Rumania képviselőit. A másfélórás megbeszélés alkalmat adott, hogy Hámos László, Veress Bulcsu (CHRR) és Lőte Lajos (Erdélyi Bizottság) újból felhívják a figyelmet az erdélyi magyarság elnyomásának összképére és néhány jellemző megnyilatkozására. Ez annál is inkább fontos volt, minthogy Mr. Silins nemrég került jelenlegi beosztásába és mert napokon belül Romániába volt utazandó. Lőte Lajos hangsúlyozta, hogy míg a magyarság-elnyomó román politikát a Ceausescu-rezsim “régimódi” soviniszta lelkivilága irányítja, ezt a politikát a kommunista diktatúra “új-módi” totális hatalma viszi következetesen keresztül. A magát igazolni akaró román hivatalos magyarázkodásokat erős szkepticizmussal kell fogadni, mert azok legtöbbször féligazságokon alapuló böző szellemi vagy földrajzi sarkokból nézzük. Ezekkel a sorokkal alapjában nem bírálni akarunk, csupán kérdezni, és így közvetve indítványt tenni. Azt ugyanis, hogy nem jobb lenne, ha ismert és népszerű közírók nem olajat-tűzre-öntő, pártos szerepet játszanának, a szabad magyarság munkálkodásában, hanem a kiegyenlítés nemes feladatát vállalnák magukra? Nem jobb lenne, ha az erdélyi egység ún. hiányosságainak tragikus beállítása helyett a szabad szervezkedés és nézeteltérések formailag széthúzó külseje alatt a lényegében egy irányba haladó, egy érzésből fakadó természetét látnák meg és kürtölnék szét az olvasóknak? teljes valótlanságokat, sőt gyakran a tényekkel egyenesen ellenkező megállapításokat tartalmaznak. Egy példa a sok közül: az egyik legutóbbi román szimpózium román részről eleihangzott kijelentés, mely szerint a magyarokkal való kitűnő bánásmód bizonyítja, hogy Kolozsvárt magyar egyetem, magyar színház és opera működik. Ezzel szemben a való tény az, hogy a románok a magyar egyetemet megszűntették és beolvasztották az újonnan felállított román egyetembe (Babes). Ugyancsak elkonfiskálták a kolozsvári magyar színház épületét a román opera számára és a magyar opera-színházat egy arra kevésbé alkalmas épületbe kényszerítették. (Dr. Pascunak, akitől a kijelentés származik, ezt a legjobban kell tudnia, mert a kolozsvári román egyetem vonalhű rektora volt éveken át.) Hámos László és Veress Bulcsú kétségbevonták a román — szovjet viszony külpolitikai értékét az U.S. szempontjából. Lőte Lajos emlékez-Erdélyi megbeszélés a State Departmentben
