Székely Nép, 1976 (10. évfolyam, 10-11. szám)
1976-12-01 / 10-11. szám
6. oldal SZÉKELY NÉP azzal a céllal, hogy a kisebbségi, tehát magyar, német és más nyelveken kiadott könyvek bemutatásával bizonyítsák a nemzetiségek kulturális szabadságát. Nemrég megjelentek Amerikában az erdélyi protestáns egyházak képviselői is, hogy a bukaresti kormány “példás vallástürelméről” és az erdélyi magyar egyházak “zavartalan működési szabadságáról” tanúskodjanak. * * * Eközben a kongresszusi szavazás mindinkább halasztódott, míg végül is a választási kampányra siető Képviselőház egyáltalában nem szavazott a meghosszabítás ügyében. A törvény szerint ez az amerikai —román kereskedelmi szerződés automatikus meghosszabbítását eredményezte még egy évre. A küzdelem ezzel természetesen nem zárult le, csupán a további harchoz vesz lélegzetet. Említeni kell azt az érdekes fejleményt is, hogy az új washingtoni követ azt a kívánságát fejezte ki, hogy tárgyalni óhajt az erdélyi magyarság ügyében az amerikai-magyarság képviselőivel. Az érintett amerikai-magyar és az erdélyi szervezetek az ajánlatot elfogadták, de az első találkozás e sorok írásakor még nem történt meg. * * * Alapjában véve nem fontos, hogy melyik szervezet milyen szerepet töltött be az előbb ismertetett célok érdekében, tájékoztatásul röviden anynyit, hogy az események általában a Washington —New York —Rochester—Cleveland négyszögben veszik eredetüket, de a szerepeket a helyi adottságok és lehetőségek úgyszólván parancsoló módon meghatározzák. A kongresszusi kapcsolatok fenntartása — például — szükségszerűen elsősorban a Washingtonban székelő szervezetek felelőssége, az ENSz romániai misszió előtti tüntetést, mások, mint a New York és környékiek nem szervezhették volna meg és így tovább. Ilyen alapon egy bizonyos természetes munkamegosztás jött létre az amerikai-erdélyi munkaközösségben. Ebben elsősorban az Amerikai Magyar Szövetség tölti be a washingtoni szerepet, mely azonban kiegészült a New York-i ifjúság, “Committee for Human Rights in Rumania” washingtoni munkálkodásával. Az Amerikai Erdélyi Szövetség és az Erdélyi Bizottság tanácsadó szerepe mellett az Erdélyi Bizottság a kongresszus tagjainak nagy részét látja el rendszeresen információval (Carpathian Observer) és az amerikai-magyarság más szervezeteinek és más helyi vezető egyéniségeinek a spontán érdeklődését szervezte meg széles alapokon, távirat és levélakcióvá, hogy a Kongresszus és State Department tájékozva legyen az amerikai-magyarság elégedetlenségéről az erdélyi magyarság elnyomása miatt. A Magyar Felszabadító Bizottság főleg a sajtó útján ad erkölcsi támogatást az erdélyi magyarságért folyó állandó harcnak (Katolikus Magyarok Vasárnapja). A Közös Külügyi Bizottság (Washington) a State Department illetékeseivel tart kapcsolatot Erdély ügyében is. Nem célunk itt az erdélyi együttműködés és tevékenység részleteibe menni. Csupán hangsúlyozni kívánjuk, hogy azok a szervezetek, amelyek az erdélyi magyarság megmentéséért aktívan küzdenek, azok mind együtt küzdenek. Hogy az új szervezkedést, se döntő fontosságú fellépése, se a generációs különbségek nem térítették el az egység útjáról, hanem ellenkezőleg, a munkaközösséghez való csatlakozásukkal jelentékenyen erősítették azt, abból mi a józan ész, integritás, és az “erdélyi szellem” vezető szerepét olvassuk ki. Hogy az “együtt Erdélyért” munkaközösség milyen gyümölcsöket tudna teremni, ha az egész szabad világra, vagy egy-egy fontossabbnak ítélt kontinensre vagy államokra lenne kiterjedve, az külön tanulmányozás és megvitatás tárgyát kellene képezze. Itt most csak arra szeretnénk rámutatni, hogy az együttdolgozás érzelmi értékelését veszélyes összetéveszteni a reális lehetőségekkel. Bárhol, ahol erős felkészültségű és áldozatkész magyar csoport él, maga megtalálja az utat és módot, ahogyan Erdély érdekében munkálkodni tud. Az ilyenek megtalálják és meg is találták egymás kezét mérföldek ezrein át. De ahol ilyen csoportosulás nem nőtt ki a földből, valamiféle távoli irányító központból még kevésbbé lehet életre kelteni. Annyi azonban bizonyos, hogy az amerikai erdélyi szervezetek a világban szétszóródott magyarság erdélyi munkaközösségének megvitatására és a meglévő együttműködés továbbfejlesztésére mindig készen állnak- Lőte Lajos Tagjainkhoz és Olvasóinkhoz A most megjelent Carpathian Observerrel és a kettős Székely Nép számmal 1976-ra tervezett kiadványaink mind megjelentek. Részvételünk a szabadságharc 20. évfordulójának előkészületeiben, a választási kampány késleltették az írás és a szerkesztés munkáját, amelyet szervezetünk vezetésével járó és Erdély védelmében kifejtett megállás nélküli munkálkodásunk tetejébe vállaltunk magunkra. De nem a mi munkánkért és a mi kedvünkért, hanem az erdélyi magyarságért kérjük tagjainkat és előfizetőinket, hogy anyagilag támogassák az Erdélyi Bizottságot, elsősorban az 1977-re szóló tagdíjak és előfizetések mielőbbi befizetésével. Augusztusban szétküldött felhívásunkra számosán tettek eleget anyagi kötelezettségeiknek, de — sajnos — jó néhányan nem. Sem személyzetünk, sem pénzünk nincs hozzá, hogy, mint számos amerikai folyóirat, tíznél is több felhívást küldjünk ki egy-egy személynek. Ezúton kérjük az 1977-es tagdíjak és előfizetések befizetésére, akik ezt még nem tették. Felülfizetések, külön adományok lapjaink további életét teszik lehetővé, esetleg fejlesztését is. Az Erdélyi Bizottság működésével járó utazási és távolsági beszélgetések költségeit a tisztségviselők saját keresetükből fedezik. Ezek összege megközelíti a befizetett tagdíjak összegét. De sem költségtől, sem fáradtságtól nem riadunk vissza, ha Erdélyről van szó. Ellenkezőleg, örömmel vállaljuk az áldozatokat. Jó egészséget és szerencsés, boldog új esztendőt kívánunk minden tagunknak és előfizetőnknek, a világ minden táján egy olyan évet, amelyben eredményesen dolgozhatunk erdélyi testvéreinkért. Az Erdélyi Bizottság tisztikara. U.i.: A befizetéseket Lázár Gábor titkár címére kérjük küldeni, 1542 Belle Avenue, Cleveland, Ohio 44107. Kérjük Tagjainkat és az Előfizetőket, hogy lakcímváltozásukat közöljék idejében.
