Székely Nép, 1972 (6. évfolyam, 5. szám)

1972 / 5. szám

SZÉKELY NÉP 7. oldal SAJTÓSZEMLE HADAK ÚTJÁN Kászoni "Pillanatfelvételek egy er­délyi utazásról” című úti beszámoló­ja a lap szeptember, október és no­vemberi számaiban folytatódik és be­fejeződik. Tanulságos olvasnivaló. A lap szeptemberi számában Pin­tér Pál befejezi "Erdély és a ‘nagy­román’ vajda” c. történelmi tanul­mányát. A lap 1972. januári számában olva­sásra ajánljuk Kászoni "A román ‘kultúrforradalom’ háttere” c. tanul­mányát. VIRRASZTÓ A lap múlt év szeptemberi szá­mából Csikménasági: "Ceausescu és a nemzetiségek” és Burján Gyula: "A Székely Hadosztály harca Erdély védelmében” c. tanulmányát emeljük ki. "Amerikaiak a trianoni békéről” c. tudósításában a lap a Congressional Record-ot jelöli meg forrásul. A té­nyek kedvéért ehhez hozzátesszük — JANCSÓ ADRIENN marosújvári születésű előadó mű­vésznő, Béres Ferenc népdalénekes és Kecskés András lantművész amerikai kőrútjuk során főként erdélyi népi műsort mutattak be nagy sikerrel. Az erdélyi magyar irodalmi és művészeti teljesítményeket értékelő amerikai GÁBOR ÁRON IRODALMI és MŰVÉSZETI ALAP 1971-ben SÜTŐ ANDRÁST jelölte meg, mint az esztendő legkitűnőbb erdélyi magyar íróját "Anyám könnyű álmot ígér” című művéért 1970-ben Farkas Árpád költő verseskötetét tüntették ki. amit a Virrasztó nem említ — azt is, hogy Frank Horton, a New York állambeli Rochester város képviselő­je, mint az Erdélyi Bizottság és a rochesteri magyarság együttes tria­noni emlékestjének ünnepi szónoka Rochesterben mondott Trianon elle­nes beszédet 1970. június 6-án. Ezt a beszédet teljes egészében a Cong­ressional Record is lehozta október 14.-i számában. Horton képviselő be­szédében Trianont "tragikus téve­désének mondotta, a béke esztelen és igazságtalan rendelkezéseit élesen elítélte. A KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA részletes tudósítást hozott az Erdé­lyi Bizottság december 4-i közgyűlé­séről, míg dec. 19.-i számában a Szé­kely Nép "Morajlik a hazai föld” c. vezércikkét közölte. A KANADAI MAGYARSÁG 1972. február 5.-i számában "Hat ro­mániai magyar Bécsbe szökött” cím alatt tudósít Móka Albert, Papp Já­nos és József, Vezér János, Vámos Róbert, Miheller Sándor elleni bíró­sági tárgyalásról, akik mint ismere­tes, a múlt év májusában egy nagy­váradi repülőgépet térítettek Bécsbe. A bécsi bíróság két és fél évi börtön­re ítélte a vállalkozó szellemű mar­­gitai (Szilágy megye) fiatal embere­ket, akiknek "romániai” rabságuk után most még a börtön rabságát is el kell viselniük, hogy azután vég­re szabadon élhessenek. NEW YORK TIMES: Dimitru Tsepeneag, Párisban élő fiatal román író “Rumania: Where Thinking Is a Crime” címmel vádol­ja a Ceausescu rezsim politikáját az ország íróival szemben. A cikk a cí­mével is jól jellemzett helyzetre nézve, többek között a következőket írja: "Románia az egyetlen szovjet­blokk ország, ahol az írók vagy el­hallgattak, vagy a rezsim szószólói lettek, mindezek eredményeként el­vesztették a nagyközönség bizalmát és önbizalmukat is. Következéskép­pen az, hogy az ország elmulasztotta a de-sztalinizálás korai elindítását és nem tért egy valódi liberalizálódás útjára, nem hat meglepetésként.” NEUE ZÜRICHER ZEITUNG: “Das Szeklerland” — Herz der un­garischen Minderheit in Rumänien” címmel hosszabb tudósítást közölt Erdélyből. Erwin Marki, a lap kelet­európai tudósítója Brassóból indult ki a Székelyföld felé. A székely vá­rosokat, ha itt-ott rossz helyesírással is, de magyarul is kiírta, ami nyilván a kétnyelvű székelyföldi feliratoknak köszönhető. A cikkíró ott érti meg a román nemzetiségi politika kétszínűségét, amikor felismeri az ellentmondást: Ceausescu nagyvonalúbb politikát ve­zet be, de ugyanakkor közigazgatási reform útján kisebb területekre osz­tották a Magyar Autonom tarto­mányt. Amennyire lehet, minden po­litikai és területi elhatárolást elke­rülnek nemzetiségi alapon és teljes lojalitást követelnek meg az ún. "együttélő nemzetiségek”-től a ro­mán államhoz és a párthoz. Kolozsvárt azonban a magyar szín­házig kell elsétálni, hogy az ember magyar felírást lásson. A vendéglők­ben három nyelvű étlapok vannak, csak éppen magyarul nincsenek ki­írva az ételek. De amikor a környék­beli magyar lányok plisszirozott szoknyájukban és piros-fehér-zöld blúzaikban bejönnek a városba és magyar beszédük még jobban hang­súlyozódik élénk színeikkel, akkor a magyar szó a lágyabb román hango kát jól kiegyensúlyozza — írja Már­ki. Márki szerint az erdélyi magyarok számát 2 millióra becsülik. Jellem­zően ezt a számot találjuk a legú­jabb budapesti publikációkban. (A Székely Nép évek óta a 2 miilót fo­gadja el az erdélyi magyarság száma alsó határának. — A szerk.) A magyar színházak, könyvkiadók, a magyar rádió és televízió adások mellett a bukaresti Magyar Kultúra Háza a román kisebbségi politika "dísztárgyai” — mondja a cikkíró. Gazdaságilag, a Székelyföld iparosí­tása nyilvánvalóan több románt fog behozni erre a tájékra — állapítja meg Márki. A kultúrális autonómia

Next

/
Oldalképek
Tartalom