Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1942

41 autóbuszról pillantottam meg a Tisza túlsó partján a várost. Könnyű porfelhő lebegett felette, de én kiválaszthattam a piarista templom tornyát. Sok vigasztalást nem nyújtott akkor ez a felfedezés, mert tudtam, hogy az iskolában szünetel a piarista nevelés. A román állam lefoglalt mindent, s csak egyetlen atya maradt meg a régi tulajdonban házőrzőnek és tiltakozónak. • A nagyablakos iskolaépületben, ahová harminc évvel ezelőtt költözött be a rend, tulajdonképen csak most a visszatérés után indult meg a piarista munka. Annakidejen hamarosan a katonaság igényelte az új épületet, majd a bevonuló oroszok dúlták fel helyiségeit, azután következett a román uralom, mely a magáénak jelentette ki a kívánatos modern iskolát. Állami iskola lett belőle, és így került vissza a rend tulajdonába három évvel ezelőtt. Mikor a magyar rendfőnöknek ismét piaristákkal kellett ellátnia a visszatérő iskolákat, megismételhette volna azt, amit az egykori piarista generális mondott épen a máramarosszigeti ház alapításakor: „Crescimus sicut herbae, et deficit succus". Terjeszkedünk mint a rét füvei, de megfogyatkozik az erőnk. A magyar rendfőnök ennek a mondatnak talán csak az első felét mondta volna ki, mert bízik abban, hogy succus-nak néhány piarista is elég. Ha kell, ketten-hárman is meg tudják adni egy újjáéledő és a feltámadó mult szelleméből is táplálkozó iskola jellegét. Nagykároly. Szatmármegye régi székhelyére Károlyi Sándor telepítette a piaristákat a Rákóczi szabadságharcát követő években. Nemcsak az iskolát bízta rájuk, hanem a hívek lelkének gondozását is. A Károlyiak templomában mind a mai napig a piaristák a plébánosok. Ebben a minőségben a román uralom is meghagyta őket, de iskolájukat elvette tőlük. Mikor három évvel ezelőtt visszakapták, már kicsinek bizonyult a régi épület. Az új most készül. A jótevő ismét a Károlyi család. Károlyi Gyula gróf átengedte a rendnek a már nem használt megyeházát. Itt folyik most az átalakító és építő munka. Az egykori bazilíta kolostorból pedig rendház lesz, Ebben a két épületben fog megindulni rövidesen a nagykárolyi piaristák munkája, melynek nemes hagyományai vannak. Azok a piarista atyák, akik a régi megyeházán sokszor hallhatták Kölcsey szónoklatait, nevelték Vasvári Pált, és ebben az iskolában kapta első nevelését Ady Endre. Kolozsvár. Egyetlen piarista iskola sem áll olyan sűrített történelmi környezetben, mint a kolozsvári. Szent Mihály temploma, a főtér nemesi házai, melyek történeti események és regényes törté> netek színhelyei, Mátyás szülőháza, régi tornyok és bástyák keretében van a gimnázium. Ez a város beszédes múltjával többet ér a nevelőnek, mint egy modern szemléltető képgyűjtemény. De egész történelem magának az iskolának múltja is. Mikor 1776-ban megjelentek Kolozsváron a piaristák, nem kezdeniök kellett valamit, hanem folytatni. A jezsuitáktól átvett iskola akkor már olyan egyéniségeket tartott számon tanítványai között, mint Pázmány Péter, Apor Péter, Apor István. A piaristák ehhez a sorhoz a következő neveket írták: Jósika Miklós, Kálmány Lajos és Puskás Tivadar. Ez utóbbi Edison munkatársa és a telefonhírmondó feltalálója. Azonban mások is vannak a tanítványok között. Erdély közéletének, egyházi, irodalmi és tudományos életének legjobb neveivel találkozunk az évkönyvekben. Innen kerültek ki valamennyien a Farkas-utcai iskolából, melynek klasszicizáló homlok-