Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1942

8 Ezek a szűken markolt számok, A számok azonban nem beszélnek a lényegről, a lélekről. Szokták emlegetni: mily kevés a szent piaristák közt! Másutt pedig mennyi! Pedig a viszonylag kis létszámú rend az alapító Szenten és Pirotti Pompiliuson kívül csak a XVIII. század közepéig még 33 olyan rendtagot tart nyilván, akiknek a szenttéavatási pőrét meg lehetne indítani, de — erre a mindennap forró munkájában nem jut idő, erő, gond, vannak ennél fontosabb kérdések is — mondjuk — és erre nem kerül sor. A munkánk nem állít a lelkipásztorkodás terére. Mi ott kevésbbé vagyunk járatosak. S mégis 32 piaristát emelt már a Szentszék a lelkipásztorkodás vezéri polcára, a püspöki székbe. Több mint 200 olyan piaristát emlegetnek, akiknek munkásságát az egyes tudományágak nemzetközi viszonylatban is ismerik. Theológiától irodalomig, neveléstantól történelemig vagy jogig minden humanista tudományág művelőre talált köztük, de nemcsak ezek, hanem mióta Kalazancius volt az az első modern nevelő, aki a természettudományokat szükségesnek tartotta a neveléshez, mióta Galilei-nek piarista titkárja volt, a természettudomány minden ágában találsz piarista művelőkre. S ezek mellett még hány olyan van, aki ha nemzetközi viszonylatban talán kevésbbé jut szóhoz, de egy-egy ország vagy város társadalmának komoly értékeket tudott juttatni. A rend budapesti tanárképző intézetének falán egymás mellé sorakoznak a nagyvilágban szétszórt piarista intézetek fényképei. Sötét északtáji épületek váltakoznak a Földközi-tenger mellékének napos, loggiás, parkos épületeivel; szegény kis hegyvidéki városkák ütött-kopott, nyomott iskolái amerikai lukszus épületekkel. De mind piarista! Mindben annak a Szent Öregnek a szelleme él, mindben a lélekért dolgoznak, mindben a szellemet ápolják, mindben a betűt tisztelik, mindben új és új nemzedékeket faragnak igazi emberekké! Anno 1642 mindennek még csak a gyökerei vannak meg. Négy évvel későbbről 1646-ról van egy általános rendi összeírás. Ez akkor még mindössze 37 házról, s bennük 500 piaristáról tud. Az olasz tartományokon kívül csak német, lengyel területen van még néhány házuk, s a német házak névsora végén szerénykedik az első magyar földön született ház : Podolin. Minden igénytelenségében is feledhetetlen : itt töltött egy éjszakát a Nagyságos Fejedelem, s innen segítették menekülését a piaristák tovább, Lengyelország felé. A podolini gyökérverésről még magának Kalazanciusnak a kezébe futottak be a jelentések : hogyan szaporodnak a tanítványok, hogyan jönnek a fiúk után az apák, a luteránusok és baptisták, kik lenézték az új szerzeteseket, mikor tanításukra és térítésükre jöttek, akik most fiaiktól hallják dicsérni őket, s lassan ott kezdik keresni az Istent is, hol gyermekeik imádkoznak. A magyar ág tehát a piaristaság legősibb hajtásaihoz tartozik. Még Kalazancius oltotta be az egyetemes piarista törzsbe, még az ő szeme merengett el a magyar tájak térképén, keresve a rend hivatását az ősi Ister mentén. S végigéltük így az egyetemes piaristaság minden örömünnepét és minden nagypéntekjét. Végig az ellenfelek megszüntetési kísérleteit, mikor is 1656-ban alig 200-ra apad le a piaristák száma. Majd a dicsőséges feltámadást, a XVIII. századi