Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1942

48 ma már csak csónakok és bárkák térnek be, lehet megpillantani a hajdan piarista, ma jezsuita templomot Tornya nincs, csak magas homlokzata néz el a tetők felett ki a tengerre az illatosberkű Lacroma irányában. Az iskola (most katonakórház) palotaszerű barokk homlokzatára egy lépcső aljáról lehet feltekinteni. A látvány kicsinyben az, ami a római Piazza di Spagnán fogadja az embert. Még egy piarista emlék van Raguzában : egy Kalazancius-kép, mely a szomszéd Raguza Vecchia plébániatemplomának sekrestyéjébe került. Idegen környezetben van, de a kegyelet hűségesen őrziAppendini név olvasható rajta. Festője vagy tulajdonosa volt-e a képnek, nem tudjuk, de ő volt az utolsó raguzai piarista, akinek neve még ma is él itten egy szólásban. Ügy emlegetik, mint a tudós szorgalom és a tevékenység mintaképét. Miért tűntek el a piaristák ezekből a városokból ? Egyrészt a mult század liberális kormányai nem tűrték őket, másrészt az elhalt és munkából kiöregedett rendtagok helyébe nem tudtak újakat küldeni. A piaristák mindig kevesebben voltak, mint amennyire szükség volt belőlük. A nápolyi provinciának a mult század egyházellenes korszaka után szinte teljesen újra kellett megalakulnia. A rendházaiktól megfosztott piaristák Nápoly szívében, a dóm mellett vettek házat a Largo Donna Reginá-n. Nomen est omen. A Donna Regina magyarul Nagyasszonyt jelent abban az értelemben, ahogy mi szoktuk a Boldogságos Szüzet nevezni. A largo is megfelelt a szegény piaristáknak. Ez Nápolyban olyan terecskének a neve, ahová csak szűk utcák vezetnek. Amolyan szabad udvar féle. Ennek a megvásárolt háznak kis szobáiban kezdtek új életet az atyák, s most már ott iskolájuk is van. Magas emeletei a S. Pantaleót juttatják eszembe. Nem is az emeletek olyan magasak, hanem a lépcsőfokok kiadósak, s a kő is csak durván van megfaragva. Eleinte azt gondoltam, hogy nem is kő az, amin járok, hanem láva. Ilyen nagy darab bazaltköveket láttam aztán Nápoly utcáin is. Tízszer akkorák, mint a mi burkolóköveink, s mikor a munkások kalapácsa megcsattan rajtuk, olyan tisztán csengenek, mintha hangolva volnának. A ház hátul szinte összeépült a püspöki palotával és a dómmal. így aztán Szent Januáriusz ünnepei a piaristák ünnepei is. Kis udvarukra behallatszik a nép örömujjongása, mely mindig felhangzik, ha a vértanú vére megindul és elevenen buzog a két kristályampolnában. A piaristák temploma, a S. Carlo all' Arena, kissé feljebb található, a Piazza Cavour végén. Ez is érdekes hely. A hosszan elnyúló tér, melynek másik végén a múzeum van Pompeji kincseivel és az ókori szobrászat remekeivel, csupa fagylaltos bolt és antikvárius üzlet. De itt árusítják a nápolyiak egyik kedvenc csemegéjét is, azt a lángos-féle lepényt, melyre apró halakat, nyers paradicsomszeleteket és hagymát raknak. A száraz, forró szél sok homokot hord a szellős térre, de azért fogy a lepényárús portékája. A nápolyi provincia legszebb háza kint van Porticiben, a Bellavista. A S. Carlo előtt szállunk fel a villamosra és végigmegyünk a tengerparti elővárosokon. Néprajzi tanulmánynak is megéri ez az út.