Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1942

34 Vác. A történelmi levegőjű városhoz méltó a gimnáziuma is. Ahány ízre bontható az épület, az mind más korból való. Jó kétszáz esztendő története olvasható le ezekről a falakról. A legfrissebb rész, az új gimnázium most a háború évei alatt készült el, a régi szárnyak pedig a rendház céljait szolgálják. Kezdjük a templommal. Művészkezek munkája, hiszen abból a korból való, amikor természetes volt, hogy amit az emberi kéz alkot, az ne csak célszerű, hanem szép is legyen. A piarista barokk-templom nem túldíszített. Egyszerű falai és világos ablakai elsősorban térhatásra törekszenek. De van egy ékszere, mely ragyogó aranyával és kristályos csillogásával szépen érvényesül a szentély hamvaskék környezetében. A főoltár alsó része, és főleg a tabernákulum, mely csupa aranyozott faragás. Az aranykeretekbe foglalt domborművek velencei kristálylapokba vannak csiszolva. A templommal szomszédos épületszárnynak kapuját ma már nem használják, pedig a rendház legszebb dísze. A lezárt és elfalazott kapualjat borbélyműhelynek alakították át és most a barokk kapu finom faragványai fölött réztányért lenget a szél. Tovább a rendház újabb szárnyának bejáratánál vörösmárvány tábla hirdeti, hogy az iskola tanítványa volt Madách Imre, a legnagyobb magyar bölcselő költemény írója. Még néhány lépés és elhagyjuk a kopott falakat, a vasrácsos ablakokat és a zegzugos folyosókat, melyeknek fedőlapjai már mind darabokra töredeztek. Az új gimnázium épületét csak egy ajtó választja el az ódon rendháztól, de ezen az ajtón túl új világ kezdődik. Csőbútorokkal felszerelt iskola, mely a modern tanítás szelleméhez igazodik megépítésében is. Az iskola udvarából még egy szeréryen meghúzódó épületrészt pillantunk meg. Az a noviciátus, a rend palántáskertje. A novíciusok kis csapatát csak délutánonkint lehet látni a város utcáin, kifelé tartanak olyankor a szabadba. Egyébként a hosszú, virágos folyosó, az oratórium és a kert az ő világuk. Még három értéke van a váci kollégiumnak; mind a három hozzá tartozik a kép teljességéhez. Az egyik az iskola környezete, maga a város, jelene és kövekben beszélő múltja. Vácon könnyű történelmet tanítani. A város Szent István óta kapcsolatban van a magyar királyokkal és történelmi események színhelye. Ennek a régmúlt időnek csak néhány szépen megfaragott kődarab az emléke, melyek a székesegyházba vannak beépítve. Minden egyéb elveszett és elpusztult a török megszállás alatt. A város mai képét annál szerencsésebben és gazdagabban alakították ki a magyar barokk- és rokokó-idők bőkezű püspökei. Pompás templomok, úrias házak, hangulatos kapuk és kedves zugok állítják meg lépten-nyomon az embert. Némelyik emlék talán már kopott, de a szépség még így is szépség marad. A másik érték a város vidéke. A Hétkápolna parkos útjai, a Gombás-patak hídjának töredezett szobrai, a dunaparti sétány, ahonnan nézve a Börzsönyi-hegység egy hullámzó nagy tengernek látszik, mind részesei a váci hangulatnak. S a soktornyú város új szépségében mutatkozik meg, ha nekivágok a szöllőknek. Homokos dombokba vágott „kanyon"-okon emelkedik az út fel a Naszály felé. Távolabb az üde Katalin-völgy csalogat, s a parton elmehetek végig