Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1942

24 maguk taníthassák a következő nemzedéket, maguk nevelhessék a magyar jövendőt. De ha hívjuk is őket, mindjárt oda is állunk a kapuba, s minden belépni akarót megállítunk Szt. Bernát ősi, önmagához intézett kérdésével: Bernarde, ad quid venisti? Te, aki jönni akarsz, mire akarsz jönni? Munkára, áldozatra, szolgálatra — akkor Isten hozott! Vagy valami különös észficammal nyárspolgári langymeleget, gondtalanságot, nyugalmat keresnél, te aki a munkára gyenge, a küzdelemre gyáva, a szolgálatra üresfejű beképzelt alak vagy ? Eredj csak a mesék sültgalambot termő országába, az anyámasszonykatonák tunya, poshadt világába, itt férfiakra van szükség! Hallod a kiáltást, ha visszhangzik rá a lelked, tudod, mi a dolgod. Custos, quid de nocte? Custos, quid de nocte? — Vájjon bíborodik-e a magyar piarista ég alja, s vájjon a te lelkedben bíborodik-e az ég alja?