Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1942

14 hozzá küldi kispapjait, és Galileinek utóda pisai tanszékén a piaristák közül kerül ki. Ez a szellem nem halt ki a rendből máig sem. A kereszténység egyetemes és végtelenül gazdag, mint maga az élet. Vannak szervei minden árnyalatra. Vannak intézményei, melyek elsősorban a kipróbált, régi nagy értékek féltő óvásában találják hivatásukat, új eszményeket csak lassan, óvatosan fogadnak be. Mások ismét, amellett, hogy ép oly szilárdan megállnak „az alapon, mely vettetett," a kereszténység nagy értékeinek időtől független, örök alapjain, mégis elsősorban fürgeségükkel, alkalmazkodó képességükkel tesznek szolgálatot: Megmutatják a kereszténység örök iljúságát, minden komoly igényre feleletet tudó termékenységét, semmi emberitől nem idegen egyetemességét, nemes és mély katolicizmusát. Mindkét iránynak megvan a jogosultsága, emberiségnek és egyháznak szükséges mind a kettő. A piarista-rend az Egyház frissebb, mozgékonyabb szervei közé tartozik. Ezt igazolja a magyar rend története, ezt pl. a pesti kollégiumé is. A XVIII. században, a szabad tanítás korában, a reál-tárgyakra vetnek nagyobb súlyt, és a hazai nyelvet tanítják erősebben, mint mások. Newton, Leibnitz gondolatai a pesti Galamb-utcai ház ebédlőjében szólalnak meg először magyarul, a filozófiai kurzusokon. Magyarországon az első léggömböt, ezt a „szárny nélküli repülő golyóbist" — mint az egykorú újság írja — Szegeden bocsájtja fel Szabiik István 1785-ben, és ugyancsak ő készíti el az első magyar földgömböt is, megmutatván, hogy „valami francia és más idegen nemzetek közt lehetséges, a magyarok között sem lehetetlen az." A magyar reáliskola első tervei és kísérletei a pesti rendházból indultak ki a mult század harmincas és ötvenes éveiben. Az ötvenes évek magyar tanterve itt születik meg. A nemzeti életnek és az európai szellemi fejlődésnek nincsen olyan áramlata, amely komoly megértésre, lelkes visszhangra, buzgó harcosokra ne lelt volna ebben a rendben. Ugyanennek a szellemnek ki ne érezné lehelletét a piarista iskolában századunkban is? Cserkészettől az első kereskedelmi középiskoláig, a tanyai oktatás szervezésétől egészen a szegedi talpasmunkáig, hány nagy nevelői gondolat született meg itt nálunk, vagy szökött sudárba először a mi házunk táján, amely a jövőbe mutat, amely az Anyaszentegyház szent földjén gazdag és termékeny életrevalóságra utal. Hazafiság, igénytelenség és egyszerűség, szent rugalmasság és frisseség — de vájjon nem csupa profán tulajdonság-e ez? Kell ahhoz szerzeteseknek lennünk, egyházi testület tagjainak lennünk, hogy ilyenekkel tündököljünk? Nem inkább jámborságnak, vallásosságnak, a lélek Istenhez emelkedésének szolgája a szerzetesrend? Nincs annak emberismerete, aki ezt a kérdést felteszi! Nem akármilyen hazafiságról van itt szó, nem akármilyen egyenességről és egyszerűségről, nem akármilyen rugalmasságról 1 Kétféle hazafiság van, és kétféle egyszerűség és kétféle haladás is. Másképen lesz az magyar, másképen szolgálja a magyar hazát és a magyar jövőt, aki Istenből él, és Isten gondolatát tiszteli nemzetében, és abban látja a magyar jövőt, hogy Istenhez vezessék a magyarságot. Másképen tűri a viszontagságokat, aki ebben csak a véletlen kezét látja, vagy a végzet ostorát viseli, — és aki Krisztust akarja követni a kereszt