Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1941

XII. PIUS / Fiúi hódolattal és gyermeki szeretettel köszöntjük Szentatyánkat püspökkészentele'sének 25. évfordulóján. Igaz, hogy ez elsősorban az Ő egyéni ünnepe. Talán maga is legjobban egyedül szeretne ünnepelni ezen a napon. Hiszen a magány az Ő igazi világa. Közösséget vezetni ugyanis annyit is jelent, mint egyedül lenni. S a nagy lelkek szeretik a magányt. Szédítő magasságban áll a trónusa. Hol van tőle, mily messzeségben a leghatalmasabb kardinális? De az, aki oly magasan áll, úgyis eleget van egyedül. Gondjaiban és szenvedéseiben hogyan érezheti magánosságát. . . Hiszen ő is ember. . . De ha gondjait nem is tudja velünk megosztani, most, jubileumának örömünnepéből részt kérünk mi is, az egész világon szétszórt gyermekei. Felséges tudat lesz a Szentatyának, hogy püspökkészentelésének 25. évfordulóján lélekben ott térdel körülötte az Űr oltára előtt az egész keresztény világ, és vele együtt hálálkodik egy negyedszázadnak minden öröméért és minden kegyelméért. Kemény 25 esztendő áll Krisztus Helytartója mögött. 25 kemény, munkás esztendő. Az egyház legfontosab őrhelyein: 1917-ben müncheni, majd később berlini nuncius, azután államtitkár. Amikor pedig 1939 márciusában összeült a konklávé, már akkora volt a tekintélye, hogy senki még csak szóba sem kerülhetett mellette, és bíborostársainak egyhangú szavazata emelte Szent Péter trónusára. Pedig államtitkárt a legritkább esetben szoktak pápává választani Ez a választás 22 év megfeszített munkájának szólt. Pályája töretlenül szárnyalt fölfelé. Egészen oda, ahonnan már nincs tovább. — De a munka embere ma megpihen, hogy erőt merítsen öröméből és széttekintsen ünneplő gyermekeinek beláthatatlan seregén.