Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1940

58 másrészt az iskolán kívüli fertőző forrásokat segítenek leleplezni, ami nagyban hozzájárul az ujabb fertőzések — megbetegedések keletkezésének megakadályozásához (dr. Sztaurovszky Pál). 18. Iskolánk és a szülői ház. A nevelés munkája a szülői ház és az iskola között oszlik meg. Nem lehet tehát e kettő élénk és bensőséges összeköttetése és összhangja nélkül egységes irányítás. Örvendetes jelenség, hogy erről a szülők is mindinkább meggyőződnek s keresik a kapcsolatot az iskolával. A fogadóórák kezdenek népesebbeké válni, és a szülői értekezleteket valamivel többen látogatják. Ennek jó hatását mindkét részről tapasztalhattuk. Nem ismerhetik ugyanis a szülők az iskolát csupán a gyermek szubjektív, legtöbbször önigazolásra törekvő beszámolásából, viszont az iskola nem láthatja tisztán a szülők eljárását a diáknak, a házi nevelésre sokszor kevésbbé kedvező mentegetőzéseiből. Általában azonban meddőknek bizonyultak a konferenciák előtt való érdeklődések, amiknek tárgya rendesen az amúgy is rövid időn belül kézhez kapott eredmény után való kíváncsi tudakozódás szokott lenni. Az iskola és a szülői ház kapcsolatának szorosabbá tételét célozta a nagyböjti időben a szülők száméra rendezett lelkigyakorlat is, amelynek vezetését dr. Tihanyi Tibor piarista, budapesti teologiai tanár volt szíves vállalni. Az erkölcsi siker és a lelki haszon mértékét jelzi a szülőknek többször kifejezett óhajtása, amely szerint e lelkigyakorlatok megrendezése ezután minden évben kívánatos lenne. A tanári fogadóórákon és a szülői értekezleteken kívül a szülői házzal való kapcsolatot állandósítja az Igazolókönyv is, ennek segítségével a legszükségesebb közlések és értesítések mindkét részről a legrövidebb és legkényelmesebb úton lebonyolíthatók. 19. Iskolánk és régi tanítványaink. A Szegedi Piarista Diákszövetség. Hosszú interregnum után dr. Sáray Ferenc, ny. postafőigazgató személyében újra elnöke van diákszövetségünknek, amely így fönnállásának harmadik lustrumát az első évek lendülete reményével kezdheti meg, annál is inkább, mert részben már visszakerült, részben pedig a közeljövőben visszakerül az anyaország kebelébe az a terület, amelynek a megmagyarosításában a szegedi Dugonics András gimnáziumnak oroszlánrésze van. Elsőrendű föladatunknak valljuk tehát azt, hogy igyekszünk kapcsolatot teremteni bácskai és később bánsági iskolatársainkkal, akik vállvetett buzgalommal őrizték a magyarság szent tüzét húsz év idegtépő viharában. Meg vagyunk győződve arról, hogy nem egy olyan iskolatársunk szenvedett odaát magyarságáért, aki, mint valamelyik nemzetiség szülötte, a szegedi Alma Materben lett ízig-vérig magyarrá. Diákszövetségünk örömmel várja őket és szeretetei fogja ügyüket fölkarolni. Fiaikat és unokáikat pedig épúgy keblére öleli ez a kétszázhúszéves iskola, mint ahogy atyáikat lelkes magyarokká dajkálta. A Szegedi Piarista Diákszövetség, jóllehet kezdő lendületéből sokat veszített egy évtized alatt, hű maradt régi programjához : ápolta az összetartás és együvétartozás tüzét, kapcsolatot keresett a végzett növendéksereggel, főképen az érettségi találkozók alkalmával, figyelemmel kísérte ügyeiket, örömmel szorította meg kezüket emelkedésük vagy kitüntetésük napjaiban, de résztvevő szóval és tekintettel hajolt egy-egy betegágy vagy koporsó fölé is, hogy vigasztalja szo-