Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1940

6 1940 december 23-án meghalt Kisparti János, a szegedi tankerület királyi főigazgatója. Személyében olyan vérbeli pedagógust veszített a magyar nevelésügy, akinek mindene volt az iskola. Maradék nélkül az iskolának élt, s odaadásában szinte a nagyok egyoldalúsága jellemezte. Iskola nélkül nem tudta elképzelni a világot, és saját életével sem tudott volna mit kezdeni nevelői tevékenység nélkül. Még az életbe is az iskola ablakából nézett, és idegenben járva jobban érdekelték a tanintézetek, mint a műemlékek. Az elmúlt húsz esztendő világátalakulásában is az foglalkoztatta legállandóbban, hogy az új világ új iskolája milyen legyen. Inkább a tevékenység, mint az elmélkedés embere volt. 32 éves nevelői pályáján mindenütt élet fakad, ahová lép. A kezdeményezés, indítás, állandó cselekvés annyira eleme volt, hogy szinte nem hagyott időt az elmélyedésnek. De a tétlenség, elgépiesedés, unalom és elposványosodás is száműzve van köréből. Egész pályája a mozgalmasság jegyében áll. Külön atmoszférát teremt maga körül, melyben könnyen fogannak a gondolatok és gyorsan megérik gyümölcsük. Kezdettől fogva a nevelésügy állt érdeklődésének középpontjában. A fiatal piarista tanárjelöltet a pedagógiai és módszertani kérdések érdeklik legjobban. A könyv neki elsősorban pedagógiai, lélektani vagy filozófiai mű. Még a szépirodalmat is ezzel a szemmel nézi. Ezért tudja később olyan mesteri módon a nevelés szolgálatába állítani a latin klasszikusokat és a magyar költőket, elsősorban Vörösmartyt. Már mint kezdő tanár latin tankönyvet ír. Nem is a könyv a fontos, hanem az elv, amelyet képvisel: a korszerűbb latin tanítás, azaz a klasszikus szöveg értékelése és az önmagáért való grammatizálás száműzése. Első állomáshelyéről, Vácról Budapestre kerül. Vezetésre termett egyénisége itt bontakozik ki. Osztálya a legkitűnőbb. Az osztályfőnök minden diákját alaposan ismeri, és nemcsak fegyelmet tart, hanem az egyéni értékek biztos ismeretében céltudatos munkát is végeztet. Az eredmény budapesti viszonylatban is feltűnő. Annyi világosfejű, logikusgondolkodású fiatalember ritkán érettségizett egy osztályban, mint 1925-ben Kisparti János osztályában. Az eredmény