Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1939

8 Vendégeket köz örömre, éljen-zengésre hevíté; s azon sóhajjal hagyá mindenki a tudománynak szentelte termet: vajha ezen haza, és nemzeti nyelv iránti buzgalom tovább is az ifjak szívében fentartatnék, hogy így édes hazánk hű, és igaz fiai lennének!" Legszorgalmasabban dolgozó tagok voltak Schlauch Lőrinc (1824—1902), később nagyváradi püspök, bíboros, nagyműveltségű főpap, jeles hitszónok, aztán Kleé Károly sok ódájával. Mészáros Lajos, Adler Rudolf. Rekvényi Lajos, Zombori József, Kubouits Ferenc, Posegovits Antal, Milutinovits Sándor. A díszes kiállítású első évkönyv 82 önnálló szerzeményű „versezetet" tartalmaz, közöttük kettő : „Az olvasó Társaság megnyitásakor", három pedig öröm és háladal „F. T. Horváth Cyrillhez". Schlauch Lőrinc szerzeményeit — sajnos, csak a műsorok alapján ismerjük ; ilyenek: Sóhaj; Szencsétlen ; Az árva; Magzati hűség. Minden gyűlésen szerepelt vagy saját versével vagy költőktől szavalt. 1841-42-ben az „Olvasó Társaság" első gyűlését „őszutó 4-én tarlá, melyben a Társaság nagyérdemű Fő Tiszt. Horváth úr elölülőjétől Elnöknek Mészáros Lajos, könyvtárnoknak Schlauch Lőrincz... választattak". A Társaság alapszabályai ebben az évben megerősítést nyertek s ugyanekkor, november havában az igazgatóság értesítette a Helytartótanácsot is a Társaság fennállásáról. Az 1841. november 23-án keltezett jegyzőkönyvnek erre vonatkozó részében a következők foglaltatnak: „Societas literaria 60 circiter iuvenum, quae ante duos annos coaluit, et quae a Cyrillo Horváth bibliotheca societatis a clarissimis Professoribus donata libros pro lectione accipit, excerpta ex illis facta exhibet, et postquam correcta sunt, libro ad hoc destinato pro memoria inscribit". (Mintegy 60 ifjúból álló irodalmi társaság áll fönn intézetünkben, amely két év előtt kezdte meg működését, s amely a Társaságnak Horváth .Cyrilltől és a Főtisztelendő tanároktól ajándékozott könyvtárból könyveket vett ki olvasás végett, azokból kivonatokat készít és miután a dolgozatokat kijavították, azokat erre a célra készített könyvbe megörökítés végett beírja"). Ebben az évben tartott 21 rendes és egy nyilvános gyűlés világosan mutatja, hogy az ifjú társaság legfényesebben megfelelt hivatásának. Bár működési körét ekkor még csak a szépirodalomra, nevezetesen „költői kísérletekre" terjesztette ki, — egész évi munkásságán éreztető az erős hazafias lelkesedés, az igazi nemes hang, mely a szavalásra választott versek soraiból előtört. A fáradhatatlan buzgalom és kitartás, a folytonosan növekvő cselekvőképesség eredményezte, hogy az évvégi nyilvános gyűlést megint nagyszámú közönség hallgatta végig a maga 25 műsorszámával, de változatos tételeivel, melyek közül említést érdemel mindjárt az első szám. Ebben „Balázsi Sándor tudósítá az érdemes gyülekezetet jelen évi munkálatairól, és könyvtára állapotjáról a társaságnak, háladatosan emlékeznék Tek. Gerencsér Jánosról Sz. K. Szeged városa lelkes tanácsnokáról, ki a társaság könyvtárát majd 100 kötettel sziveskedék nagyobbítani." Az utolsó pontból pedig megtudjuk, hogy mindjárt a második működési évben „a nagyobb mozgalom felingerléséért a n. t. Tanítói kar jutalmakat tűzött ki az általok jeleseknek ítélt munkák jutalmazására." Majd a pályanyertes dolgozatok szerzőit közli a jegyzőkönyv, mely szerint „az első pályadíjt Mészáros Lajos, 2-kat Kiss Károly, 3-kat