Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1939

65 hessék a tanulókat házi feladataik értelmes és alapos elvégzésében, mert a szülői ház és az iskola együttműködése ezen a téren is nélkülözhetetlen. Szólt azután a kis diák napirendjéről, barálkozásáról és az osztályfőnöki órák jellemnevelő és gyakorlati jelentőségéről. Az értekezlet végén az intézet igazgatója intézett néhány irányító szót a szülőkhöz a tanulók külső viselkedését illetőleg. Felvetette az intézeti egyenruha kérdését is. Intézetünk már szelleménél fogva sem akar ezzel külön terhet róni az anyagilag gyengébb tehetségű családokra, azonban kérünk mindenkit, hogy amikor új ruha készítésére kerül a sor, lehetőleg magyaros ruhát szerezzenek. így minden külön anyagi áldozat nélkül is elérhető, hogy intézetünk legtöbb tanulója nagyjában egyenlő ruházatban jelenhessék meg. 1939. október 19-én Dr. Makiári Lajos a másodosztályos tanulók szülei számára adott hasznos tanácsokat: „Az első év tanulsága" címén, Vázolta azokat a nehézségeket, amelyek az újság ingerének megszűntével és a megszokottsággal együtt járnak. Egyúttal rámutatott az ebben a korban kezdődő diákbetegségekre, főleg a lecke eltagadásokra, magaviseleti kilengésekre, a szorosan értelmezett iskolai munka helyett a másodrendű teendők, (olvasmányok, különféle gyűjtések, sport) előnyben részesítésére. 1939. október 23-án az összes szülők előtt vitéz Berthy János ezredes úr és az intézet igazgatója ismertette a középiskolai tanulókra nézve is kötelező leventekiképzést. Az ezredes úr főleg a honvédelmi szempontokat emelte ki, míg az igazgató általános pedagógiai szempontból méltatta az új rendelkezést. Mindketten azon elvet hangoztatták: bíznak abban, hogy a piarista diákokat jellemző szellem, magatartás és fegyelem az iskolánkívüli, hasonlókorú leventékre is nemesítőleg fog hatni. 1939. december hó 18-án Dr. Kari János, az intézet igazgatója az összes szülők számára a hazugságról, mint a pubertás korának egyik nem szerencsés kísérő jelenségéről tartott ismertető előadást. A következő kérdéseket világította meg: mi a hazugság ?, miért hazudnak a diákok?, egyformán hazudnak-e mindenkinek?, meglürhető-e a fejlődés, a pubertás korában a hazugság?, és végül milyen eljárásokat és módokat használjunk ezzel a szomorú tünettel szemben ? 1940. március 14-én Lénárd Ödön a negyedik osztályos tanulók szülei előtt a 14-15 éves fiúk életében fellépő kérdésekre mutatott rá és különösen arra hívta fel a figyelmüket, hogy az 1938. évi XIII. törvénycikk lehetővé teszi, hogy a szülők a középiskolának egyenlő rangú három faja közül azt választhassák ki, amelyik fiuk egyéni hajlamának és tehetségének a legjobban megfelel. Tavalyi Évkönyvünk e rovatában már rámutattunk, hogy nemzeti szempontból mennyire fontos az, hogy gazdasági életünk és a belőle eredő jövedelem a magyarság kezébe kerüljön és annak az anyagi megerősödését szolgálja. Hogy végre megszűnjék az az egyesekre és a közösségre nézve is káros hiúság, mely az elméleti irányú középiskolában csak vergődő tanulókat is mindenáron a gimnáziumba erőlteti, holott a tehetségüknek jobban megfelelő gyakorlati irányú középiskolában könnyebben és eredményesebben készülhetnének elő jövendő pályájukra, ez a törvény az eddigi szakiskolákat a gimnáziumokkal egyenlő rangú középiskolákká teszi.