Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1939
15 önmagát a lehetőség szerint tökéletesíteni; . . . ezen kötelességünket Kölcsey Ferenc így fejezé ki: „Idegen nyelvet tudni szép, a hazait kötelesség /" Iparkodjunk tehát pályatársaim leróni szent kötelességünket, egyesüljünk a fentebb nevezett körben minél többen, hogy minél több eredmény kövesse működésünket." Erre a lelkes felhívásra 79 tag jelentkezett az Önképzőkörbe, közöttük ismert nevek, később az ország és Szeged életében: Dáni Ferenc, Balogh Ignácz, Buócz Béla, Farkas Ignácz, Návay Imre, Osztrovszky Rezső, Telbisz Imre, Vadász Gyula, Nyári János, Zádory Károly, Dús Sándor, Lázár György, Tallián Jenő, Wagner Gyula, Pillich József. Első rendes gyűlését október 19-én tartotta a kör „Gyalókay Ferenc főelnök, igen tisztelt irodalmi tanár" vezetésével. A tisztikar tagjai ekkor tartották meg f« székfoglaló beszédeiket", megköszönvén társaiknak az előlegezett bizalmat. Ezen a gyűlésen „határoztatott el, hogy szeretett, néhai" tanáraik: . Rohrer és Cserkuthy sírja fölött: Hoós Rezső VII. o. t., — örökemlékezetű írónk: „Dugonits sírja fölött pedig az alelnök fog beszédet , tartani". Ez az első adalék, hogy Dugonicsról megemlékezett az Önképzőkör. Az egész évben tartott 30 ülés változatos képet tár elénk a Kör életéből. Ezek közül kiemelkedőbbek az 1865. december 7.-én tartott Vörösmarty-ünnepély, a költő születésnapjának megülésére. A „műsorozat" első száma volt a Szózat, »énekelve a nagygimnázium ifjúság dalárdája által". Aztán Osztrovszky a nagy költő dicső életét festé nagyon sikerült emlékbeszédében", majd elszavalták a „Szép Ilonka", „Liszt Ferenchez", és „A vén cigány" remek versezeteket" Az évközben előadott művek között találunk történeti elbeszéléseket, esztétikai értekezéseket, élménydolgozatokat, de legnagyobb számban költők verseit és önálló szerzeményeket, melyek szigorú bírálat alapján alig kerültek elfogadásra ; mellettük németből, latinból, franciából fordított írások is szerepelnek elszórva, egy-egy ülésen. Július 19-én fejeződött be a Kör működési éve a „díszközgyűlés"-sel, melyen a.,Ft. főelnök osztotta ki a kitűzött aranyakat . . .,, A főjegyző azután mintegy buzdításul az utódoknak, így fejezi be a jegyzőkönyvet: ,, . . . jövőben csak ezt kívánhatjuk a szép törekvésű Körnek : „Győzz tűrve!" A következő 1866 — 67-ik iskolai évben azonban az Önképzőkör még csak alakuló gyűlését sem tarthatta meg. mert az új körzelvezető tanár, Bolgár Mihálynak azon terve, hogy a Kör működési terét ne csak a honi, hanem más nyelvekre is kiterjessze, (ami részben már előzőleg sikerült), valamint »a reál és szépművészeti tárgyakra is, — a tagok részvétlenségén megbukott. (Gondolatviláguk úgy látszik másfelé repkedett: a közeli feltámadáson I) Hogy a Kör ennek dacára sem bomlott fel, azt egyik derék tagjának, Király Ferencnek köszönhette. Ebben az időszakban, minthogy az Önképzőkör látszólagosan szünetelt, amenyiben nyilvános gyűléseket nem tartott, hogy a tagok mégis „tehessenek költői kísérleteket és, hogy az önművelés munkájától el ne szokjanak, hanem az önképzés iránti kedv és fogékonyság folyton ébren tartassék, az ifjúságban, Király Ferenc szerkesztése alatt egy ifjúsági lap indult meg, melybe szorgalmasan küldték be verseiket és szépirodalmi munkálataikat az intézet tehetségesebb növendékei. " Ezeket a följegyzéseket találjuk a kiegyezést megelőző esztendőről.
