Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1939

12 szólal föl, hanem közös érdek, a becsület, a honszeretet és a várakozás, mellyel a haza, ifjai irányában ősszemmel viseltetik. Ennyi, sőt több indok szólít bennünket az irodalom komoly ismeretére s bizton reményelhetjük, hogy a helybeli, nemzetiségét szívén hordozó és honszerető lelkes ifjúsághoz intézett felszólításunk nem leszen a pusztában kiálló sikertelen szava..." A lelkes fölhívásnak meg lett az eredménye, mert mint a végső mondat jelzi: „A fölszólítás nem volt sikertelen; számosan írták magukat a kör tagjai közé." Közöttük azonban több tanuló hiányzik, kik az első félévben tagok voltak, viszont újak is jelentkeztek s az ismertek közül itt találkozunk először Reizner János nevével, aki akkor a főgimnázium VI. osztályának tanulója volt. A tisztikar így alakult meg: Főtisztelendő és tudós Somhegyi Ferenc, elnök; alelnök: Murinyi Endre; főjegyző: Engel Mór; tiszteletbeli főjegyző: Füredi Ferenc; aljegyzők: Abranovits Lajos, Kálesz Kálmán, Fridvalszky Sándor-, titkár és levéltárnok: Juhos János. A negyedik gyűlés után azonban a tisztikar egyes tagjai között nézeteltérés támadt s három egymásután tartott „bizottmányi" és rendkívüli „közgyűlés" határozatából kifolyólag az alelnök és a főjegyző lemondott tisztségéről és új alelnöknek Boldis Samu VIII. o. tanulót választották meg. Utolsó, nyolcadik ülésüket 1863 június 11-én tartották s vele a nagy lelkesedéssel indult, majd viharon keresztülment új, kezdő önképzőköri év befejeződött. A tagok munkássága a második félévben is dicséretreméltó, bár az áldatlan helyzet miatt csak kevés tanuló juthatott szóhoz. A következő, 1863—64-ik iskolai év novemberében „Tisztelt Pályatársak!" — megszólítással ismét fölhívás jelent meg a főgimnázium fölsőbb osztályú tanulóihoz, melynek eredményeképpen 71 taggal kezdte meg működését az „Onképző-kőr". A kör tagjainak névsorában Arányi Béla, Budaváry József, Lévay Imre VIII. osztpiar. kispapok, majd Dáni Ferenc, Lőbl Zsiga, Lőwi Lipót, Osztrovszky Dezső, Reizner János neveivel találkozunk. Szeged kultúrális és társadalmi életében később jelentős tényezők mindannyian. „Csak az irodalom képezi a nemzetet"-jeligével indul meg a munka, melyre az ifjú társaság „az irodalomban és szónoklatokban való képzés zászlaját tűzi föl". Az első félévben 12 gyűlést tartotta kör. Már a második gyűlésen szerepelt Reizner János, ki Vörösmartytól a „Salamon" című költeményt szavalta el kellő sikerrel. Dáni Ferenc Garaytól a „Bánk bán"-t, Lőbl Zsigmond Tárkányi „Coriolán"-ját adta elő. Dáni szavalatára a biráló megjegyezte, hogy „szorgalom és kitartás után jó szónok lehet". A második félév 14 gyűlést mutat eredményként. De mint a mult évben, a jelen önképzőköri időszakban is a fegyelem körül volt baj. A 12-ik gyűlés jegyzőkönyvében olvassuk, hogy „rendetlenség, e mérges vipera, mindinkább terjed körünkben és annak megemésztésével fenyeget. Némelyek keblét megszúrva vészes fullánkjaival, mérges nedve csakhamar nagyobb térre terjeszkedik s nemcsak azok, hanem mások, még eddig sértetlen szívét is veszélybe ejti". Ennek ellenére, bár a jegyzőkönyv szerint a „szellemi termények igen silányak", mégis nagyon szép eredménnyel dolgoztak a tagok s a hazafias szellem mind erősebb megnyilvánulása látható a válasz-