Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1938

4 Harmincnyolcéves tanári munkájából huszonnégy jutott intézetünknek. Mikor mint fiatal tanár hozzánk került, már tul volt az első évek kísérletezésein. A kisszebeni és magyaróvári évek nagyszerű előiskolául szolgáltak. Az Alföld legnagyobb városában tehát, lelkesedése és veleszületett nevelői tehetsége melleit, már megfelelő tapasztalattal állott Szentatyánk munkájába. Az akkor már közel két évszázados szegedi piarista iskola fejlődésében éppen hullámhegyen járt. A gazdaságilag egyre jobban izmosodó Délvidék gyermekei évről-évre növekvő számban keresték fel. Iskolánk akkortájt a déli Duna-Tisza közének, valamint a Tisza-Maros szögének német és szerb anyanyelvű fiaiból nyelvben és szellemben izzó magyarokat nevelt. Ebből a nemes és kellőleg eléggé sohasem értékelhető munkából eltávozott kartársunk derekasan kivette a részét. Kezdő fokon tökéletes német tudásával sietett a magyarul még nem tudók segítségére. A felsőbb osztályokban azután a történelmi órák izzó, hazafias szellemtől telített lelkesedésében a már magyarul beszélőket magyarul érzőkké is formálta. Kész emberré fejlődött, beérkezett tanítványai most is lépten-nyomon emlegetik, hogy németnevű piarista tanáruknak mit köszönhetnek magyarságukat illetően. Az egyének formálásában azt a szerepet játszotta, amit a háborúelőtti Szeged a nemzettestben. Nem is győzte az ősi civitásnak ezt a nemes kultúrmisszióját eléggé hangsúlyozni és mindenfelé dicsérni. Ez a lemérhetetlen, ki nem tapogatható lelki kapocs is közrejátszott abban, hogy annyira szerette ezt a várost és anynyira együtt tudott élni minden fajta sorsával. Mint a földrajz tanára elévülhetetlen érdemeket szerzett több napra terjedő tanulmányutak megszervezésével. Midőn a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1905-ben kötelezővé tette a kirándulásokat, iskolánk az elsők között volt, mely növendékeit hosszabb útakra vitte. Abból az időből származó évkönyveink részletesen beszámolnak, hogy megboldogult kartársunk irányítása, szervezése és vezetése mellett ifjúságunk a Felvidékre, Erdélybe, az Aldunára, az Adrián, Dalmáciában, Boszniában és Hercegovinában milyen tanulmányutakat tett meg. Az akkori kisdiákok — ma városunk vezető emberei — nem egyszer hálásan gondolnak vissza az ismeretszerzésnek erre a nemes módjára. Az iskolai munka mintaszerű elvégzése mellett, gyakran szerepelt az elköltözött mint előadó a gimnázium rendezésében tartott u. n. nagyböjti délutánokon. A háborúelőtti Szegednek iskolánk volt legmagasabbfoku intézete s a közönség mindig hálás volt, ha az intézet tanárai időről-időre hozzája is szóltak. Mint pap a régi, lebontott Szt. Demeter templomban s az uj Dómban a világi papságnak szívesen segédkezett a pasztorációban.